Egyetlen olyan eset ismert csak, amikor a férj a felesége engedélyét kérte ahhoz, hogy remeteként élhessen.
Sok olyan házasember ismert a történelemből, aki idővel a remeteség mellett döntött. Ám a férfiak mindig a feleségük tudta nélkül, a nők pedig csak özvegyen lépték át a remeteélet küszöbét. Egyetlen olyan eset ismert csak, amikor a férj a felesége engedélyét kérte ahhoz, hogy remeteként élhessen.
Majd 600 évvel ezelőtt Flüei Szent Miklós a felesége, Dorothee Wyss jóváhagyásával költözött el otthonról, hogy egy kis szurdokban csak Istennek éljen. (Hamar felfedezték persze... Sokan kértek tanácsot tőle, és jelentős hatást gyakorolt kora történelmére.)
A svájci egyháznak régóta törekvése, hogy Szent Miklóst, a svájciak „Bruder Klaus”-át, az ország védőszentjét és feleségét, Dorothee-t (Dorottyát) együtt, szent házaspárként tisztelhessék. Az ügyet a püspökök az ezekben a napokban az országban tartózkodó Pietro Parolin bíborossal is megvitatják.
A házaspár tiszteletének előmozdítására létrehozott egyesület részéről Doris Hellmüller nyilatkozott ebből az alkalomból Dorothee Wyssről.
„Dorottya fiatalon ment férjhez a nála több mint tíz évvel idősebb Miklóshoz. Húsz évig éltek együtt, tíz gyermekük született, s a korabeli szokásoknak megfelelően együtt dolgoztak a tanyájukon: a feleség a házról, az udvarról és a kertről gondoskodott, a férj a földekről. Mivel Miklós gyakran távol volt hivatalos ügyekben, feleségének sokszor önállóan kellett döntést hoznia a felmerülő kérdésekben.
2017-ben felfedezték az engelbergi kolostor 1494-ből vagy 1495-ből származó feljegyzését, amely szerint a házaspár leánygyermeke, Verena „Miklós testvérért és feleségéért, Dorottyáért” szentmisét kért haláluk évfordulójára. Ez azért fontos, mert ez a legkorábbi dokumentum, amely név szerint megemlíti Dorottyát. Még fontosabb, hogy a feljegyzés tanúsága szerint a házasságuk sértetlenül megmaradt. Hiába választotta el őket távolság, továbbra is férj és feleség voltak.
Dorottya azért is kivételes asszony, mert jól ismerte Miklóst: a források szerint ő volt a legközelebbi bizalmasa. Közvetlen közelről két éven át végigkísérte a küszködését, istenkeresését, az egész fájdalmas folyamatot, s végül azt a döntését is megértette, hogy teljesen Istennek akar élni. Egészen páratlan, hogy elengedte a férjét. Valóban egymás társai voltak: Miklós engedélyt kért a távozáshoz, a felesége pedig megadta neki. E tekintetben megelőzték a korukat. Dorottya végig támogatta a férjét húszéves remetesége alatt, társadalmi és anyagi szempontból egyaránt. Nyilvánosan kiállt mellette, ami ennek a nagyszerű asszonynak az erejét tanúsítja.
A házat, ahol a házaspár élt (Miklós húsz, Dorottya pedig több mint negyven évig élt itt) most átnevezték: már nem „Szent Miklós testvér háza” a neve, hanem „Miklós és Dorottya háza”.
* * *
Szent Miklós a Sachseln melletti Flüe faluban született 1417-ben. Részt vett a Zürich elleni háborúkban (1440–44), majd házasságot kötött Wyss Dorottyával. Tíz gyermekük született.
A remeteélet vágya gyermekkorától kísérte Miklóst. Húsz év házasság után, 1467 októberében felesége jóváhagyásával elhagyta otthonát, hogy egészen Istennek szentelje magát. Rövid útkeresés után az otthonához közeli Ranftba vonult. Sokan jártak hozzá tanácsért, a remetelak közelében, ahol élt, kápolnát építettek a zarándokok. Felesége is rendszeresen meglátogatta. Sokat fáradozott és imádkozott hazája békéjéért is. Húsz remeteségben, imádságban és vezeklésben töltött év után halt meg, 1487. március 21-én. Tiszteletét 1649-ben hagyták jóvá, de csak 1947. május 15-én avatták szentté.
Forrás: KURIR
Megjegyzések
Megjegyzés küldése