Bejegyzések

A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.

 


A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.

A muszáj, kényszert szül. A kényszerből, végzett cselekvés viszont ugyanolyan, mint bármilyen, más okból megvalósuló cselekvés. Persze nem ugyanolyannak érezzük, mert a kényszer, ott van. Az pedig nem jó érzés.

 Ez általában megoldandó problémát jelent, de nem a cselekvés jelenti a problémát, hanem az, hogy tudjuk akaratunkkal ellentétesen kell cselekedni.

Ha ezt szeretnénk elkerülni, már pedig ki ne szeretné, alapesetben szükségesé válik, hogy akaratunk vektorát elemzés alá vonjuk. Hiába jó az irány, ha az irány kényszerűségbe torkollik.

Olykor hajlamosak vagyunk a kényszerűség kiszolgáltatottságát, egyfajta próbatételnek felfogni, egy leküzdendő célként. Csupán egy lépcső fok a cél felé, mely velejárója az útnak, a cél eléréséhez szükséges erőfeszítés. A lépcsőfokon átjutva pedig egyfajta megelégedést érzünk.

A nehézségek, kényszerek természetéhez viszont hozzá tartozik, hogy cél orientáltak, és változékonyak, mint az időjárás.

 Sokszor ebből a megelégedésből, egyszer csak hip-hop egy nagy kaki válik, amivel megint csak küzdenünk kéne valamit. Nah de majd…

Ha egy probléma nem éri el a célját, átalakul. Ez az átalakulás, nem a probléma megoldása, feloldása, csupán  cselekvésünk eredménye. Cselekvésünk eredményére, hatására, akár látszólag teljesen eltűnhet, de vajon hol, miként bukkan fel újra? Kisebb, nagyobb volumennel, milyen köntösbe bújva?

Mi ezeknek a problémáknak egyáltalán a célja?

És mikor lesz ezeknek valaha vége?

Itt kezdődik el a ZEN.

 

 


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Ezt tanultad, mégsem jó semmire?

 Veszélyes dolog a tanulás, nagyon veszélyes. Azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ha nem figyelünk azon kapjuk magunkat, hogy azt gondoljuk tudunk valamit. Tudjuk hiszen megtanultuk..

Nagyon vigyázni kell, mert amit tudni vélünk azt előbb utóbb meg akarjuk majd tanítani másoknak is. Akik szintén tudják, csak máshogyan…

Itt kezdődik a probléma, de megoldjuk.

Tudjuk ilyenkor kitartónak kell lenni, nem szabad feladni, ezt is megtanultuk.

Innentől még rosszabb…


De mit is tanultunk? 

A föld lapos( mostanában lehet mégis?).

Szép dolog háborúzni az elveinkért embert ölni, népeket kiirtani, szemetet gyártani, még ha el is lepi a földet. 

Pazarolni míg mások éheznek. Megtanultuk  a bibliai tíz parancsolatot, csak pont fordítva.


És kitől tanultunk?

 Nyugalmat attól, aki nem nyugodt?

 Szeretet attól aki, gyűlölködik?

Békét a gyilkosoktól?

Szorgalmat a lustáktól?


Tudsz főzni? Kérdezz meg egy igazán jó szakácsot mire elég a tudományod?

Tisztán tartod a lakásod.  Vajon más is azt mondaná rá, hogy tiszta?


Elkeseredni nem kell, a legjobbaknak is van mit tanulni. Csak helyén kell kezelni a dolgot.


Ha megtanítanak levest főzni, megcsinálod és ízlik akkor az jó. Csináld úgy.

 Ez  nem azt jelenti tudsz főzni, azt jelenti tudsz olyat főzni ami neked ízlik. 

Ha azt szeretnéd másnak is finom legyen, de szerintük csapnivaló szakács vagy.

Keres jobb barátokat, vagy tanulj meg másképpen főzni.


Ha a cselekvés eredményével elégedett vagy cselekedj úgy, ha nem cselekedj másképpen.

Ez maga a ZEN.




Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

A világ legjobb vicce és a Buddhizmus.

 

Norm Mcdonald

Bemegy egy molylepke az ortopéd rendelőjébe, és a orvos azt kérdezi:
-Mi a probléma kedves molylepke?
A moly azt mondja:
-Mi a probléma???
- Hol kezdjem, ember?
- Egy irodába megyek dolgozni, és egész nap dolgozom. Őszintén doki, már azt sem tudom, mit csinálok. Azt sem tudom, hogy az irodában a főnököm tudja-e. Csak azt tudja, hogy hatalma van felettem, és úgy tűnik, ez boldoggá teszi.
    De nem tudom, rosszkedvűen ébredek, és ide-oda járkálok. Éjszaka néha felébredek, és valami öregasszonyhoz fordulok az ágyamban, aki a karomon fekszik.
Egy hölgy, akit valaha szerettem, doki. Nem tudok már, hova fordulni.
    A fiatalabb lányom megfázott, múltkor kint volt egész este, teljesen hideg volt mindene. De előtte is hideg volt, és most is elvan hidegülve.
És a másik a fiam, és ezt a legnehezebb lenyelni, doki... 
A másik fiam, pont ugyanolyan, mint a főnököm.... Már nem szeretem őt. Bármennyire is fáj kimondanom, de amikor a szemébe nézek, csak ugyanazt a gyávaságot látom, amit akkor látok, amikor a tükörben megpillantom a saját arcom.

    Bárcsak ne lennék ilyen gyáva, akkor talán... talán rávehetném magam, hogy odanyúljak ahhoz a  töltött pisztolyhoz, ami ott hever mögöttem az ágy szélén, és egyszer s mindenkorra véget vetek ennek a pokoli bohózatnak...

Doki, néha úgy érzem magam, mint egy pók, pedig csak egy lepke vagyok, aki épphogy megkapaszkodik a hálójában, alattam örökké égő tűzzel.
Nem érzem jól magam!

Erre a doktor azt mondja:
-Kedves molylepke, ember, te bajban vagy. Neked pszichiáterhez kellene járnod. Mi a fenének jöttél ide?" 

Erre a moly azt mondja:
-Mert égett a villany.


És mi köze ennek viccnek a Buddhizmushoz?
Ezen ne is gondolkodj!
Ez maga a ZEN.
A világ legjobb vicce maga a világ.





Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Megbizhatok-e saját tapasztalataimban?

    Az emberek többsége elégedett a hatalom kebelén, mivel az a folytonosság, bizonyosság és védettség érzetét ad­ja. 
Aki viszont meg akar ismerni egy mélyreható pszi­chológiai forradalmat, annak meg kell szabadulnia a hata­lomtól. Az nem számíthat semmilyen - saját maga által te­remtett vagy mások által rákényszerített - hatalomra.
 Elkép­zelhető ez?
 Lehetséges, hogy ne bízzam rá magam saját tapasztalataim hatalmára? 
Még ha elutasítom is a hatalom összes külső megjelenési formáját - könyveket, tanárokat, papokat, templomokat, hiedelmeket -, akkor is megmarad bennem az érzés, hogy legalább a saját megítéléseimben, ta­pasztalataimban és elemzéseimben bízhatok. 
Vajon valóban megbízhatok-e a saját megítéléseimben, tapasztalataimban és elemzéseimben?
 A tapasztalatok megszerzésénél mindenkit saját körülményei befolyásolnak. Attól függően, hogy mu­zulmán, buddhista, esetleg hindu vagyok, az én tapasztala­taim is ilyen kulturális, gazdasági, társadalmi és vallási hát­tértől függenek. 
Megbízhatok-e ezekben? 
Számíthatok-e út­ mutatásra, reményre, olyan éleslátásra, amely elhiteti velem, hogy döntéseim helyesek, ha a múltban felhalmozódott em­lékek, tapasztalatok eredményeit alkalmazom a jelenben? 
Most, hogy mindezeket a kérdéseket feltettem, és tudatoso­dott bennem a probléma, úgy látom, csak egyetlen olyan ál­lapot van, amely valóságos, újszerű és forradalmi változást hozhat. 
     Olyan állapot ez, amikor az elme teljes mértékben megszabadult a múlttól: nem elemez, nem tapasztal, nem ítél és a hatalom semmilyen formáját nem gyakorolja.

Buddhista tanítás, tanítók és tanulók kapcsolatáról

sepregető szerzetes

A helyes út tévedésekben gyökerezik. 
A helyes gyakorlat is a helytelenből következik. 
Bárhol is tartasz, tévedések közt vagy.
A Tanítás csupán egy bélyeg a személyes tapasztalat megosztására. 
Az számít hol gyökerezik a tapasztalat. 
Minnél mélyebb a gyökér, annál mélyebb megértéshez vezet, és annál nagyobb tévedést képes létrehozni.

 A tapasztalat megosztása alap emberi tulajdonság, mint az ivás, alvás, társas lények vagyunk, kommunikálunk. Ezt értékes tanításnak nevezni pillanatnyi vélemény csupán.

Bizonyos kötődéseket elvághatunk, de maga az élet egy olyan mély gyökér, amivel aligha birkózhat meg más, mint a halál megtapasztalása.

A tanító tanítványok kapcsolata nem több, mint mikor a szemetet összefújja a szél. Nincs különösebb jelentősége.
Habár ha egy sarokba fújja a szél a leveleket, rendezettebb az udvar. Más udvaron, viszont más szél fúj.
Ha megtalálod a kupacot szépen söpörd bele egy zsákba, és rakd ki a ház elé, hogy elvigyék.
Ilyen egyszerű!




Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Márai Sándor

 Márai Sándor : A gyertyák csonkig égnek (részlet)


„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod,hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...

Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Valami él szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted. Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.”

Balett

Ha jól csinálod amit csinálsz az pont elég, de tényleg jól kel csinálni. Az már maga a ZEN.

Eszter és a Balett története:



 Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!