Bejegyzések

Hogyan változat a medtiáció éberré, elemzővé, kitartóvá,nyugodtá, összeszedetté?



    A meditációval ismerkedők elsők között találkozhatnak a légzés figyelésével. Mai világunkba, fél percnél tovább, nem igazán szeretünk figyelni, ezért ez közel sem egyszerű feladat. Ennek a bemutatása következik.
A leírás részletes, de közel sem egy csináld magad leírás.
Ezen leírást pontokba szedték már 2500 éve, de kicsit ki gyomláltam, felfrissítettem fogyaszthatóbb legyen:

Kezdjük is!


Mindenki előtt van valamilyen kép egy meditációs testhelyzet ről:
Ül keresztbe tett lábakkal, egyenes testtel, kissé lefelé maga elé néz...
Figyelmét a be légzésre majd a ki légzésre irányítja, és újra, és újra.

Meditációs testhelyzet

    Ha sikerül a figyelmet fenntartanod, a következő tapasztalatokkal fogsz találkozni:


[1] Hosszan belélegezve megfigyelheted, megértheted mi az, hogy hosszan lélegzel be; és hosszan ki lélegezve megfigyelheted, megértheted, hogy hosszan lélegzel ki.

[2] Röviden ki lélegezve megfigyelheted, megértheted, hogy röviden lélegzel be; és röviden ki lélegezve megfigyelheted, megértheted, hogy röviden lélegzel ki.

[3] Figyelmedet úgy irányítja, hogy az egész testedben érzed a beáramló levegőt, és az egész testedben érzed kilégzésnél is.( Nem csak egyféleképpen tud az ember levegőt venni, hasi, tüdő légzés stb.. Észre veheted, mi mozdul belégzésnél, merre jár az a levegő.)

[4] Észreveszed, hogy a testi folyamatokat nyugtatva lélegzel be, és a testi folyamatokat nyugtatva lélegezzen ki.( pulzus lassul, lenyugszik az ember, csökken a stressz.)

[5] Észreveszed, hogy a jókedvre érzékenyen lélegezzel be, és a jókedvre érzékenyen lélegezzel ki.

[6] Észreveszed, hogy a boldogságra érzékenyen lélegzel ki, és a boldogságra érzékenyen lélegzel be.

[7] Észreveszed, hogy a tudatot folyamataira érzékenyen lélegzel be, és a tudatot folyamataira érzékenyen lélegzel ki. (A levegővétel módját befolyásolja, hogy mi jár éppen a fejedben)

[8] Arra irányítja a figyelmedet, hogy a tudati folyamatokat elnyugtatva lélegezz be, és a tudati folyamatokat elnyugtatva lélegezz ki.(Ismerős lehet: Ha ideges vagy vegyél pár nagy levegőt!)

[9] Arra irányítja a figyelmedet, hogy a tudatra érzékenyen lélegez be, és a tudatra érzékenyen lélegez ki.

[10] Arra ösztönöz a megfigyelés, hogy a tudatot kielégítve lélegez be, és a tudatot kielégítve lélegez ki.( Nem mindig az jár az ember fejében, amit szeretne, vagy mondjuk úgy, sokszor gondolunk olyanra, amire inkább nem szeretnénk.)

[11] Arra ösztönöz a megfigyelés, hogy a tudatodat megszilárdítva lélegez ki, és a tudatot megszilárdítva lélegez be.

[12] Arra késztet, hogy a tudatot megszabadítva lélegez be, és a tudatot megszabadítva lélegez ki.

[13] Arra koncentrál, hogy az állandótlanságra összpontosítva lélegez be, és az állandótlanságra összpontosítva lélegez ki.( Ez az állandóság , nyugalom, jóleső érzés)

[14] Arra kondicionál, hogy közönyösen , elvárások nélkül, és céltalanul lélegez be, és e-képpen lélegez ki.

[15] Arra ösztönöz, hogy a megszűnésre összpontosítva lélegez be, és a megszűnésre összpontosítva lélegez ki.

[16] Arra koncentrál, hogy az elhagyásra összpontosítva lélegez be, és az elhagyásra összpontosítva lélegez ki.



A felébredés hét tényezője a gyakorlás során folyamatosan kialakul, megjelenik:


[1] Bármikor, amikor éber vagy a testeddel kapcsolatban – éberen, figyelmesen és tudatosan – akkor az éberséged szilárd és szünet nélküli. Mikor éberséged szilárd és szünet nélküli, akkor az éberség, mint a felébredés tényezője, megjelenik és eléri fejlődésének csúcsát.(elöször kicsit éber, aztán naaaagyon:-)


[2] Ily módon éberen maradva, ezt az értelmed megvizsgálja, elemzi és megérti. Mikor ily módon éber vagy, ezt a tulajdonságot értelmed megvizsgálja, elemezi és megértésre jut, akkor a tulajdonságok elemzése, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Ezen elemzés ekkor teljes.

[3] Mikor értelmed ezt a tulajdonságot megvizsgálja, elemzi és megértésre jut, megjelenik benned a lankadatlan kitartás. Mikor a lankadatlan kitartás megjelenik benned, értelmed ezt a tulajdonságot megvizsgálja, elemzi és megérti, akkor a kitartás, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Ez a kitartás ekkor fejlődésének csúcsára jut.

[4] Akkor, mikor ez a kitartás megjelenik benned, akkor felébred benned a nem fizikai, anyagi dolgok irányából kapott teljesség, boldogság érzése. Mikor a nem fizikai, anyagi dolgok irányából kapott teljesség, boldogság érzése felébred benned, akkor a teljesség és boldogság érzése, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Ez fejlődik és kiteljesedik.

[5] Mikor ez kiteljesedett benned, a test és a tudat nyugodttá válik. Mikor a teste és a tudata nyugodttá válik, akkor a nyugalom, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejlődik, majd a fejlődésének csúcsára jut.

[6] Mikor békéssé válsz – tested nyugodttá válik– tudatod összeszedett lesz. Mikor a tudatod összeszedetté válik, akkor az összeszedettség, mint a felébredés tényezője, megjelenik. Fejlődik, majd a fejlődésének csúcsára jut.

[7] Így szemléled a tudatott összeszedetten, csapongás nélkül. Mikor így szemléled a tudatot a összeszedetten, csapongás nélkül, akkor ez az összeszedett csapongás nélküli tudat, mint a felébredés tényezője, megjelenik.

Fejlődik, majd a fejlődésének csúcsára jut.


Azért érdemes megjegyezni, hogy az egyes felismeréseket, fázisokat nem csak pillanatok, de évtizedek is el választhatják egymástól.

Amennyit beleraksz, annyit vehetsz ki.
Ez előre nézve borzalamas:
Csináljam tíz évig?????
Visszafele nézve minden egyszerűbb:
Ha tíz éve csinálnám, már ott is lennék...


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!

Kavargó gondolatok, az önzés és a jóindulat a meditációban. Meg az arcon csapó péklapát.

 

Önzés és a meditáció


Van amikor csak kavarognak az emberben a gondolatok, de semmi nem marad meg. Nincs egy olyan gondolat, egy ami elmosná a többit és beragadna, átvenné az irányítást, kifejlődne, kapcsolódásokat hozna létre, tervé állna össze. 

Nem céltalanság ez, csupán egy megfagyott pillanat. Egy pillanat amikor éppen egy lépéssel hátrébb léptünk és látjuk azt a katyvaszt ,amit máskor azzal a szép címkével jelölünk meg: 

Ez ÉN vagyok!

Ez a folyamat különösen érdekesen alakul, mikor úgymond beüt a fene. Talán enyhébb ha másnak üt be, intenzívebb ha nekünk. 

Kavarognak a gondolatok, de csak nem kristályosodik ki a megoldás.

Idővel összeáll a cselekvési terv, de mi van addig? Az Önzés. 

ÖNZÉS!

Önzés, mert ez a pillanat szükséges magunk számára. Bármilyen cselekvésünk ami akár mások vagy magunk megsegítésére irányuló, csak ez után következik, ebből a pillanatból táplálkozik.Itt csak mi vagyunk, csak mi, és magunkban kell megélni a pillanatot.

Az önzésről általában negatív dologra asszociálunk,itt mégsem az. Egy pillanat mikor gondolataink kavargását tisztán látjuk, nincs eleje se vége, se eredménye, még a célt is elmossa. Szükséges, kell nekünk ez a pillanat. Egyszerűen a jó indulatunk miatt. De ne gondoljuk azt, hogy ez  valamiféle megvilágosodás lenne.

A jó akaratunk, a probléma megoldásának rendkívül erős belső inditatása tartja életben ezt a pillanatot.


 Akarjuk, hogy jó legyen, nekünk másnak, működjön. És ez amekkora erővel  feltör belülről, akkor erővel csapódik a falnak és esik darabjaira.

Az Önzés az jóindulat, de a jóindulat tévedés!

A jóindulat tévedéseken alapszik. Olyan tévedések,mint pl.:  ez így van, az meg úgy, ez jó, az nem jó, ezt szeretem, azt nem szeretem, ez jó neki, az meg nem.

Valaminek darabokra kell hullania, mielőtt valóban előrébb léphetünk. 


De hol van akkor a megoldás? Ami véget vet ennek a közel sem kellemes pillanatnak, melyben öntudatunk darabjai lesznek semmivé.

A cselekvés az ami át tudja törni ennek a kavargó gondolat folyamnak a páncélját.


A tied vagy másé, az mindegy. Valakinek térben, időben mozdulnia kell, nem elég a gondolati sík.

A kavargó gondolatokat megtöri a cselekvés, a cselekvés, aminek az eredményén kavaroghatnak a gondolatok.-D

Látszólag semmi nem változott, csak közben valaki elmosogatott, vagy éppen leszúrt valakit.


Az gondolom nem kérdés, hogy melyik után fognak jobban kavarogni a gondolatok…


Összegzés:

 Ha megvan kötve a kezed és arcon csapnak egy péklapáttal, az felér egy igen komoly energia befektetéssel járó meditációval. A kérdés csupán az melyiket választod!


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!

A kiüresedés elkerülhetetlensége a Buddhizmusban

Város, tömeg meditáció



A város,hömpölygő ember tömeg, millió és egy autó.

Sok-sok ember, aki mindig megy valahova. Zavar.

Egy rendszer, de hol van benne a helyed? 

Sietsz, nem vár, lekésed, elmúlik…

Ha zöld mehetsz, ha piros megállsz, felveszed a ritmusát.


Ha része vagy benne vagy, millió inger, folyamatosan gondolkodásra késztet.

Ha kilépsz egy pillanatra nincs inger, nincsenek külső hatások, a gondolkodás kitölti a keletkezett űrt. Mit, mikor, hogyan , merre miért, minek? 


Ebben mégis hol vagy te? Hol van a határ közted és másvalaki között? Mi az ami megkülönböztet téged a másik embertől?

Most neked mutat zöldet a lámpa, neki meg pirosat. Ennyi és nem több, de nem is lényeges.

Bármit is tudsz ,gondolsz teszel, változtat ezen bármit is?


Ez az üresség, az ürességgel viszont egy baj van. Ha nagy nehezen megtaláljuk, tudjuk, hogy van.  Nincs , de még is van. A van is meg nincs is már kettő, a kettőről elméletet gyártunk az már három, és pik-pak tele lesz az az üres csurig. Az üresség csupán egy pont egy ciklusban. Hasznos, hiszen ami káros, boldogtalanná tesz, szenvedést okoz, egy ponton a kiüresedés felé veszi az irányt. Szóval van fény az alagút végén.


Az üresség azonban nem a ZEN útja. 



Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!

Ha nem figyelsz, megszívod. Ha figyelsz, akkor is zátonyra futsz

 

figyelem

Elnéztem, benéztem, nem figyeltem, mással voltam elfoglalva stb..

Általában egy bocsánat kérés kezdődik ezzel. Egy kellemetlen helyzet, kellemetlen, mert nem szeretünk hibázni. Jobb ha minden rendben megy. 

A kulcs szó a figyelem. A legtöbbször könnyebben észrevesszük, ha ránk nem figyelnek.

Ez oda vissza működik.

 Ha kezd zavarni a figyelem hiánya, akkor a mi készülékünkben (is) van a hiba. Valamire mi sem figyeltünk. 

Pl.: Azt nem vesszük észre a nagy közlési kényszerünk és felháborodásunk közepette, miért találunk süket fülekre.


Rengeteg példát lehetne hozni, különböző élethelyzetek, de egy valami közös: 

A figyelem hiánya, mindig következménnyel jár.


PL.: Lehet egy karambol, koccanás, a kreszt még nem is keverném bele:

  • Nem láttam,hogy ott van, hogy jön, hogy ott áll.. Oszt pufffff

Ha nem figyelsz, nem látod, ha nem látod nincs ott, ha nincs ott mehetsz nyugodtan, PUFFFF..


  • Mondta, hogy baj van, de nem gondoltam, hogy ilyen komoly. 

  • Nem gondoltam. 

  • Nem tudtam.



Három dolog szokta leginkább elvonni a figyelmünk:


A gondolataink,  az ösztönünk, és a rutinunk.


A gondolat, talán nem szorul magyarázatra.

Az ösztönünk, mondjuk úgy  a létezésünk ből fakad, eszünk, alszunk, életben akarunk maradni, keressük a boldogságot, kerüljük a veszélyt stb..

A rutin összefügg az ösztönökkel, hogy valósítjuk meg az irányultságot. 

Az összegyűjtött tudásunkat,hogyan kamatoztatjuk. Honnan lesz étel, hogyan pihenjünk, mit csináljunk, hogy jól érezzük magunk. 

Ha az ösztön a mit,akkor a rutin a, hogyan (tapasztalat).

Sokat is  gondolkozunk ezeken, haditerveket eszelünk ki, hogy smint kéne tenni a dolgokat..


A gondolataink, az ösztönök, a rutin, elvonják a figyelmünket,de talán jobb kifejezés, hogy vonzzák. Szükségesek. Szükségesek, hogy általuk tapasztaljunk.


Megtapasztaljuk, hogy nem is az a lényeges, hogy mire figyelünk, és közben mit nem veszünk észre.  Ezzel egy tapodtat se lépünk előre. Ördögi kör csupán. Ok és okozat látható, tapasztalható ezen az Ördögi körön belül. De mi van a dobozon kívül?


Ahhoz,hogy kilépjünk fel kel oldjuk a pillanatot. 


Ha tüzes a pillanat oltsuk el, ha fagyos melegítsük fel. Ha keresés a pillanat találjuk meg, ha meg van, hagyjuk el. 

Ez a ZEN útja ahol a figyelmet, figyelmen kívül kell hagyni.A figyelmen kívül hagyott dolgokra pedig figyelmet kell fordítani. Ha nem oldjuk fel a pillanatot,mint a vízből kioldott vízkő megkövesedik, megszilárdul, valósággá válik. A valóságnak pedig súlya van ami nyomja a vállunkat. És minél jobban figyeljünk annál nehezebb lesz.

Jól figyelj, nehogy zátonyra fuss:-D





Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!

A munkába menekülés, egyensúlyba tart? Van egyáltalán bármi oka, haszna?

Munka mániás


A munkába menekülés, fogalmával sokszor találkozhatunk. Egy összetett jelenség, ami nagyban meghatározza a munka világát. Többen menekülnek a munkába nap ,mint nap, mint gondolnánk, néha pedig mindenki.

A menekülésre általában  kényszerült cselekedetként tekintünk. Nem jókedvéből, kezd menekülni az ember. Valami bajt szeretne elkerülni, vagy ép megoldani. 

 A munkába menekülésnél a menekülés nem is igazán jó szó. Nem valami elől menekül az ember. Nincs is igazi ok, nincs következetes összefüggés ok okozat között ,aminek az eredménye lenne a menekülés. 

Ez egy ösztönös választás, melyet korábbi tapasztalatok hajtanak, beidegződések, elgondolások, környezeti hatások, stb. Tudatos döntés nincsen.

Még ha külső szemlélőként látni véljük is a kiváltó okot,a delikvens aki éppen nyakig benne van a folyamatban biztos, hogy nem érzékeli.

Ez pontosan olyan, mint a szőnyeg alá söpört probléma esete (sokszor az is).

Nem lehet egy problémát szőnyeg alá söpörni. A probléma és megoldása ugyanis elválaszthatatlan. Nézzünk erre egy példát:

Ha kéne egy szög a falba, hogy felakasszunk egy képet. Ott a szög. Ott a kalapács. Be kell verni a szöget a falba. Eddig  logikus.

A probléma szőnyeg alá söprése az átlagos meghatározás szerint az lenne, ha  tudom be kell verni, de nem verem, lusta vagyok, verje be aki akarja, majd máskor, hagyjuk inkább, nem si foglalkozom vele

Ebben az esetben lehet, hogy a szőnyeg alá söprünk valamit, de nem a problémát.

 A vázolt példában a probléma nem az, hogy bár tudom a megoldás szöget fogni, majd beverni, mégse teszem. A példában a probléma, hogy azt gondolom, nem kell megtennem, hagyjuk inkább, verje be más.

Maga az elgondolás ami a probléma! Ezt nem seprem sehova, mert nem tudom, hogy ez a gondom.


A két probléma között a különbség óriási, egy szöget beverni pofon egyszerű, de megváltoztatni az elgondolásomat, nah az már közel sem annyira egyszerű!


Vissza kalandozva a meneküléshez, ezért ösztönös, mivel a probléma forrása egy elgondolás. Elgondolásaink pedig más elgondolásainkon, tapasztalatokon, környezeti hatásokon alapulnak.  Saját gondolataink elől ráadásul túl messzire nem futhatunk.


És miért pont a munka? 

Mert kézenfekvő.

Gyakorlati. Dolgozni fizikai aktivitás, még a szellemi munka is. Megváltoztatni valamit fizikai síkon, gondolatokkal ugyanis nem lehet. Attól, hogy gondolok rá még nem lesz elmosogatva.

Le egyszerűsítve ha csinálok valamit változnak a dolgok. Lehet pont a nekem nem tetsző is változik majd? Ösztönösen ebben az irányban keresünk megoldást.

Mondhatni kötelező.

 Úgyis menni kell, meg hát abból élünk. Nagy baj nem lehet belőle.

Iszonyatosan jó kifogásként pedig:

Mért baj ,hogy hajt valaki,keményen dolgozik, nem lusta, előrébb akar jutni, kötelességtudó, vinni akarja valamire, másokért dolgozik. Nagyon kényelmes kifogás, ha esetleg számon kérnek, miért is nem foglalkozunk a problémánkkal. 

A mi problémánk ugyanis  másnak is gondokat okoznak. Ezt pedig így vagy úgy számon kérik rajtunk.


Mi menekülünk, közben elgondolásaink amitől szenvedünk  velünk vannak, ugyanúgy szenvedünk, és ugyanúgy szenvednek mások is a következményektől.

A munka okozta ingerek tevékenység, a környezeti hatások, lefoglalják tudatunkat ilyenkor látszólagos az egyensúly. Ilyenkor nem marad üres pillanat a gondoknak,viszont újakat teremtünk.  Néha kevésbé, akkor viszont szembesülünk azzal mi is zajlik.


Ha otthon van gond, menj haza old meg? A probléma ott van veled ha nem otthon vagy akkor is, a megoldás sosem válik el a problémától. Nem kell sehova sem menned.

 

A problémákat ott akkor abban a pillanatban tudod megoldani amikor vannak. Ha zavar a rádió kikapcsolhatod, de semmit nem fogsz tenni ha szól és nem zavar. 

Ha nem is szól akkor meg minek kikapcsolni?:-D 

Ez igaz az összetett többlépcsős problémákra is: ott abban a pillanatban, mikor egy lépésre van mód, egy lépést tehetsz.


Ahhoz, hogy ezt tisztán érzékeljük, lássuk a helyzetet, mi a kapcsolatunk vele, mi az elgondolásunk, mit tehetünk, és mi a következménye.

 A figyelmünk befelé kell fókuszálni.

A tapasztalataink elgondolásaink már bent vannak, a külvilág ingerei szintén bent csapódnak le a tudatunkban. Minden ott zajlik, ami létrehoz egy elgondolást, minden ami cselekvésünk alapja lesz.

  Ez a figyelem az út,ez a Zen útja, ami valós megoldást hozhat, ami enyhíti a problémák okozta szenvedést, és enyhíti a másoknak okozott szenvedést.

A buddhista tanítások, gyakorlatok ezen figyelem fejlesztésére fenntartására, megértésére irányulnak.

Nincsen igazabb és szomorúbb magyarázat annál, mint sem azért szenvedünk, és azért okozunk szenvedést, mert nem látjuk azt, hogyan tehetnénk másképpen.



Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!

A dharma és a karma, jelentése

 Kikapcsolnak minket. Egyszerű kis dolgok, amik a világot jelentik. 

Vegyünk egy kerékpárost. Nem is legyen megszállott, csak  valaki aki szeret kerékpározni.

Akkor ott, miközben teker, kikapcsol, megszűnik a világ körülötte.

Csak egy eszköz:


GT




E köré az eszköz köré csoportosul minden, abban a pillanatban minden. Mint a mágnes vonzza magához a kerékpáros tudatát.  Darabokra robbantja az őt körülvevő világot és beszippantja. A cél, az akarat az elhatározás, a figyelem, a körültekintés,a tervezés, az elemzés, ezáltal  hangulata is a tárgy vonzáskörébe kerül.  Egy öngerjesztő folyamat. Amint elindul elkezdi tekerni a gépet, minden egyes tekeréssel erősödik a folyamat.


Persze nem csak a kerékpár, akár egy jó film, kinek egy foci, kinek a futás, kinek a videojáték kinek a pap kinek a papné.


A kerékpárosnak nem hiányzik a hegymászás miközben teker, hisz abban a pillanatban az nem létezik számára, mégis teljes és egész hiányérzet mentes a pillanat. A hegymászónak szintúgy.

Ha belemerülsz  a takarításba bizony akkor sem hiányzik más. Néha még mérges is lesz az ember, ha kizökkentik a tökéletes mosom a padlót állapotból:-D


Ezt hívjuk a Buddhizmusban karmának ezt a pillanatot. Ami szétszedi a világot és mindent magához vonz. 

Ez létrejön, elmúlik, és ez újat teremt. Ez a folyamat pedig a dharma a létezés törvénye.

Szóval azt gondolni, hogy a karma nem más, mint, hogy:

Ha ellopok egy csokit, belém csap a villám. 

Nem igazán előremutató.

 Ahogyan a jó tett helyében jót várj törvényszerűségben bízni is komoly pofaráesésekhez vezethet.


A kezdet a vég az eredmény,  a kiindulópont, az út vége egy pillanatba sűrűsödik. Kit a kerékpár visz ehhez közelebb, kit a bélyeggyűjtés, kit egy jó ebéd. 


Ahogyan megteremti magát a pillanat, úgy az elmúlását is megteremti. A pillanatot pedig mi magunk teremtjük.

Ha nem húzzuk meg rendesen a féket, kormányt, pedált indulás előtt. A világmegváltó tekerésünk egy pillanat alatt falnak csapódássá válhat. Nincs más dolgunk csak figyelni.

De félálomba cigizve részegen, idegesen, sietve telefont nyomkodva, üvöltve akaratosan, irigyen harcban figyelni mennyire lehet? Nem az a baj, hogy ki írtjuk az állatokat, embereket, légkört a földet, szenvedünk és szenvedtünk. A baj az, hogy ezt még csak észre sem vesszük. Ez nem dharma, nem karma ez nem ok okozat, ez csak a figyelem hiánya.


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!


Buddhista néző pontból nézve?

 Egy kialakult nézőpont körülhatárolható. Adott kérdésekre adott irányú válaszokkal rendelkezik. 

Tíz emeletes ház. Lift vagy a lépcsőn fel gyaloglás?

Egy a lusta ember szemszögéből nézve, az irány mindig a könnyebbik, kevésbé megerőltető megoldás felé mutat. Nem fog fel gyalogolni.

A néző pont válaszokat, irányokat döntéseket határoz meg.Valahonnan, valami felé mutat. Ez az irány, a cselekvés folytán haladást elmozdulást eredményez. 

Valahonnan, valahova tartunk,a néző pontunk az iránytű. A cselekvés eredménye pedig befolyásolja a kialakult nézőpontunkat.

 Ha nem az lesz az eredmény amit vártunk, rögtön változik a nézőpontunk, korrigálunk.

Ha az lesz amit vártunk, akkor is változik. Növekszik a kialakult nézőpontunk megbízhatóságába vetett hitünk. Ez túlzott önbizalomhoz, nagy tévedésekhez vezethet.

Kis pénz, kis foci. Kis probléma, kis megoldás. A kis gondra könnyebb megoldást találni. Könnyen növekszik a kialakult nézőpontunk megbízhatóságába vetett hitünk.

Nagy probléma, kis megoldás. A szőnyeg alá söpörjük, mintha nem is lenne, nevezetű, méltán híres és ismert módszer.

 Egy ideig működik, könnyen növekszik a kialakult nézőpontunk megbízhatóságába vetett hitünk( egy ideig).

Ha a nézőpontunk tévesnek, haszontalannak bizonyul. Nem hozza sem a várt megoldást, sem az elismerést, sem boldogságot, örömöt. Akkor változik, változik, változik. Változik.

Összességében minden pillanatban más és más, mindig történik valami, vagy éppen semmi, és ez hatást gyakorol rá. Változik, változik, változik.

 Szóval ilyen a Buddhista néző pont és pontosan ugyanilyen a nem Buddhista néző pont is. 


A tiszta tudat nem alakít ki nézőpontokat látja azokat, látja miből jönnek létre, mivé válnak, mit eredményeznek, hogyan alakulnak át, hogyan szűnnek meg.



 Ne felejtsd el megnyomni: LIKE, hogy nem maradj le a folytatásról!