Bejegyzések

A karma és az almás pite





A karma szó sokaknak ismerős lehet, némi fogalmi kép is társul hozzá. Ha meg kéne határozni mit is takar a fogalom, mégis valami ilyesmi jönne ellő:

-Hát az egy olyan, izé dolog, hogy ha.. Na szóval biztos azért léptem xarba ,mert múltkor fellöktem az öregasszonyt a buszon..

Egy ok-okozati összefüggésre asszociál a többség, legtöbbször érdekes módon negatív hatást kiváltó példa ugrik be.


-Utoléri a sors keze és jól megbünteti a gonoszokat.

 Sajnos ez még a karma vonatkozásában sem törvényszerű. Ahogy a jó tett helyében jót várj sem.

Akár, hogy is nézzük ez nem a Ki nevet a végén társasjáték. Az életben nincs szabálykönyv amiben két oszlopba fel lenne sorolva mit kell tenni: Ha ezt teszed ami a jobb oszlopban van jó lesz, ha bal oszlopot választod akkor minden  földi és földöntúli csapást a fejedre kapsz.


A karma természetében benne van ugyan, a tettek következményekkel járnak. De a kiszámíthatóság nyomokban sem lelhető fel benne.

A kulcs szó talán a következmény. Egy gondolat ,szó, tett sem következmény nélküli.

Egy gondolat, egy szó, egy tett amint létrejön, rögtön megteremti a környezetét közegét.

Például:

Ha kimondasz valamit az, térben időben elhelyezhetővé válik, elhangzott, megtörtént, érzékelhetővé vált  magad és mások számára is adott esetben. 

A következmények pedig hát egyszerüen szólva is követhetetlenek. Lehet egy 10 év múlva létrejövő beszélgetésbe fog előkerülni, és annak az irányát befolyásolja majd:

-Igen hallottam már róla…

A következmények létrejötte időhöz és térhez kötöttek, de nem a tiedhez, ez lényeges.

--Igen hallottam már róla, apám míg élt sokszor mesélte..

Itt el is érkeztünk a címben szereplő almás pitéhez. Ha a régi családi recept szerint sütöd a pitét, a nagyi receptje szerint, aki már  lehet rég nem is él. A pite maradt.  A következmény maradt, pedig a nagyi már rég nincs.

Addig sütötte, míg az lett a következménye, hogy családi recept lett és fent maradt.

A pite finom, de a makacság, a hirtelen harag, a hanyagság, lustaság  mintái is fent maradnak pontosan ugyanúgy, ezek már kevésbé  ízletesek.

A kedvesség szerénység stb esetén ez ugyanúgy igaz. Itt egyszerű a következmény viselkedésünk hatást vált ki másokban, akik ezáltal változnak.

Az élet pedig ilyen, hiába behatárolt az időnk és véges, a generációk átfedéssel követik egymást. 

Minden rosszra megtaníthatjuk  még a következő generációt, hogy folytatni tudják ott ahol mi abba hagytuk:-D

A gondolatnak, szónak tetteknek egy életcikluson bőven tulmutató következménye van. Rég múlt idők gondolatainak, szavainak, tetteinek következményeit hordozod, és adod tovább.


Ennél jobban itt nem mennék bele mi is az a karma, de van tovább is:

Miért nincs jó és rossz karma?

Miért és, hogyan ne hozz létre karmát egyáltalán?

 


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!


Miért mond csődöt idővel minden elméleti-gyakorlati modell?

 Miért mond csődöt idővel minden elméleti-gyakorlati modell?



A probléma forrásának meghatározása alapvető feltétele a célhoz vezető út meghatározásának. Ez  fordítva is igaz! 

A megoldás és a probléma forrása között a kapcsolat nem felbontható. Ha nincs probléma, akkor miféle megoldásáról beszélnénk? A kettő közötti kapcsolat határozza meg a két fogalom értelmét.

Az elméleti-gyakorlati modelljeink minden esetben egy probléma megoldását vázolják fel. Ennek az adott problémának a megoldása maga a nagybetűs CÉL.

Sok esetben úgy tűnik, hogy a rendszereink működnek. Éhes vagyok, eszek egy kiflit, probléma megoldva. De azért nem mindig: nincs kifli, nem kívánom, rosszul vagyok, nincs otthon semmi stb..

Ez egy nagyon egyszerű modell volt, de nézzünk egy sokkal összetettebbet, mondjuk: demokrácia ( társadalmi berendezkedés). Itt már nyilvánvalóan ezer sebből vérzik a modell.

Itt már sokan feltennék a kezüket, hogy:

-Nekem ez azért nekem  nem annyira nem jó, mint másnak.


Ezek a modelljeink ok okozati összefüggéseken alapulnak, mely összefüggéseket tapasztalatokra alapozzuk.


A modelljeinkbe vetett hit egyik legfőbb alappillére egy olyan tapasztalat ami valóban működik:

Ha csinálunk valamit annak lesz valami eredménye.Ezért képesek vagyunk valamiből valami mást létrehozni.

Tehát valamiből cselekvéssel, bele rakott energiával létrehozunk valamit. 

Szarból várat?

A probléma és cél között itt a kapcsolat sántít. 

Építhetünk erre is modellt, de amennyire távol áll a két dolog egymástól, annyira összetett modellre lesz szükség, hogy hát nah. Több befektetett energiára ,időre lesz szükség, az eredmény pedig maximum nagy vonalakban fog  várra hasonlítani. Az eredménnyel szembesülve, valószínűleg belátjuk, hogy csődöt mondott a modell.


Az, hogy cselekvéssel változtathatunk a körülöttünk lévő világon, az a természet egy törvényszerűsége. A Buddhizmusban ezt dharmának hívják.

Ez viszont nem rendszer és nem modell. A modellek azon téves nézeten buknak el, hogy meg tudjuk határozni mi a probléma és ehhez célt rendelünk megoldásként.




A korábbi példánál maradva, éhes vagyok eszek egy kiflit probléma megoldva. 

OK, de ha dél van és reggel szendviccsel kínáltak, de ezért-azért( miért is?) nem kértem, hát ezért vagyok most éhes dologgal mi a helyzet? Ez nem szól vajon bele a képletbe? 

Most akkor az a probléma, hogy éhes vagyok, vagy hogy nem ettem, mikor kellett volna?

Minél tovább boncolgatjuk, annál több probléma forrást fedezzünk fel, annál több apró célt. Amik további problémákat vetnek fel:

- Hogyan fogok én mindenre megoldást találni?

Erre ad választ a Buddhizmus modellje, hit rendszere?

Amikor most láttuk be, hogy ezek a modellek nem működnek….


A ZEN nem megérthető, de tudható. Nem működik jobban a  rendszere, mint bármi más rendszer, de eredményesen gyakorolható. A befektetett energia figyelem, mennyisége minősége, határozza meg az eredmény mennyiségét, minőségét. Nincs semmilyen csoda.

Akkor szedi ki a nyulat a bűvész a kalapból, ha előzőleg oda rakta.


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

Az üzlet és a Buddhizmus

Egy jó üzlet igényekre épít. Egyszerűen működik a dolog, ha valaki nagyon akar valamit, hajlandó érte megadni is valamit.

Ezt szép szóval értékteremtésnek nevezi az üzleti élet.

     A megteremtett érték, az a valami,  amire valaki vágyik, amiért hajlandó valamit adni is. 

A szó nemes értelmében is érték, mert aki adja, az is megkapja végül azt a kis “ drágaságot” amit akart. Elvileg mindenki jól jár.

Persze az élet ennél életszerűbb.

A Wc-s néni nem csupa jó szándékból látja el feladatát. Nem hiszem azt sem, hogy a wc-k iránti imádat hajtja.

Valószínűleg azt sem gondolja, hogy ezzel a munkával megfogta az Isten lábát.

 Habár tudhatjuk “ A mai WC-k az ipar remekművei!”

Neki kell egy olyan b.. nagy laposTV, mint a szomszédé, vagy egy falat kenyér.

Ezekért hajlandó erre a munkára.  

Tehát van igény, meg van az igényt kielégítő “érték”.


Ebbe a modellbe helyezve a Buddhizmus lényegét, megkapjuk a Buddhizmus lényegét.

Az üresség természetét.

Megkapjuk az eredményt: semmi sincs.

Mert társadalmi igény nincs rá, amire meg van igény arra a teremtett válasz …

Hát igen az  körbevesz….  

Az a jelen társadalmunk által teremtett “érték” 

A jólét :-)

Persze nem az éhen halt afrikai kisgyereknek, meg a kipusztuló állatvilágnak. Nekik annyira nem jó… Annyira mégsem érzi rossznak az emberek túlnyomó része, hogy azonnal meneküljön ebből az állapotból. 

Mi terel embereket mégis akkor a Buddhizmus felé?

    A belső indíttatás az csak célok felé, a nemes célok  meg még kevésbé.

Nemes célok azok a háborúkban vannak.

-Ebben a világban?

-Harcolni kell a nemes célokért, elvekért! Mert különben eltiporják.

Ezért ha kell fegyverrel is védik sokan a nemes célokat. Pár embert ki irtani a cél érdekében, meg hát, nahh.

- Valamit, valamiért!

De akkor mi hajtja a Buddhistákat, főleg aki csinálja is, gyakorol rendesen.

Most elárulom nektek.

A b…nagy lapos TV. Az hajtja a Buddhistákat!

Mert igazából az kell, ez a világ ilyen, ebben a világban meg ez kell.

Kergetik , elmennek keresni, pedig ott van. Ott lóg otthon a falon.

Az kell, pedig ott van!


Nah mindegy is, ahogy a régi vicc mondja:

-Lemegyek a sarokra megnézni, ott vagyok-e.


 

Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

A környezetünk hatásának az eredménye mivagyunk, és ez romba dönt minket.

 A környezetünk, a társadalom egy olyan keret melyen belül a kicsiny szabadságunk is csak látszólagos. A világot nem tudjuk megváltani, ezt tudjuk a legtöbben. De mi az amit megtehetünk? Azt tesszük amit fontosnak tartunk.

Apró sikereink, célkitűzéseink, anyagi gyarapodás, az érzékszerveink elhalmozása ingerekkel, bármi ami egy kicsit is elfedi gondolatainkat.

Társadalmi normák, melyben normáink gyökereznek, normák melyek gyökereinek eredete már gondolat szinten sem merül fel bennünk.

Mit, miért teszünk? Csak mert úgy gondoljuk, úgy tanultuk, úgy tapasztaltuk.

Az, hogy mit gondolunk viszont nagyon függ attól mennyire vagyunk tájékozottak. 

Az hogy mit tanultunk, nagyban függ attól, hogy hol, kitől, miért, meg mit gondoltunk akkor abban a helyzetben magáról a tanulásról.

 Az, hogy mit tapasztalunk, szintén függ, attól hol vagyunk, miért vagyunk ott ahol, hova tervezünk menni, mit szeretnénk elérni.

De a szabad döntésünk súlyát nem nyomja össze, ez az óriási hozott anyag?

 Ez a sok korábbi döntés. Nem nyomja össze maga a környezet amelyet mások döntései, tettei alakítottak? A környezet amibe nem nyakig vagyunk, hanem teljesen lemerülve létezünk.

Mi mégis döntéseket hozunk, döntéseinket összefűzzük célokká, hogy létrehozzunk egy olyan világot, egy pont olyat amiben élünk….


De gondoljunk csak bele, mennyire, de mennyire eltörpül mindez ahhoz képest, hogy ma be kéne ugrani a közértbe, meg vizsgázni kéne vinni az autót úgy ,hogy még valami szar is rajta…


Ennyi lett az értelme az egésznek. Az összes célnak, szabadságnak.

Beülsz a kocsiba, bemész a boltba, megveszed-hazaviszed a szart, kicsomagolod, csomagoló a kukába, a kukát elviszi a kukás egy szép nagy mezőre, oda borítják halomba. Hazamegy, mint aki jól végezte dolgát, be a kocsiba, irány a boltba….

Tervezgetheted a jövőd, de a választásod behatárolt: autós, boltos vagy kukás leszel...


Csak az törheti meg amit létrehoztunk, ami megtudja törni azt is amit kigondolunk. Ez a nehezebb. Eltakarítani könnyebb, csak lapát kell egy seprű és csinálni kell..





Ha nyomsz egy like-ot, kisüt a nap!

A többség igénye fontosabb a kevesekénél?



A többség igénye fontosabb a kevesekénél. Ameddig a valós többségbe tartoznak igényeink, ezzel a felvetéssel természetesen egyetérthetünk. Demokratikus társadalmi berendezkedésünknek ez az alapja.

A többség igényével, véleményével valóban kezdeni kell valamit, foglalkozni kell vele, de tényleg fontosabb lenne?

    A többségnek igen is fontosabb, és ha fontos valami akkor képbe kerülnek olyan dolgok, mint érdekérvényesítés, meggyőzés, akarat, kitartás. Ezek az elvek természetesen nem állnak meg elméleti, kommunikációs keretek között. A gondolatot tettek követik. Ha ellenállást tapasztalunk az ellenállással való megküzdés következik. Harc, háború….
A többség igénye tehát valóban fontos, mert súlya van, teher. A veszély, az ösztönök, indulatok elharapózódásának súlya ez…

Társadalmilag ennek tisztán látható érzékelhető az eredménye, mégis én azt mondanám nem az igényekkel van a baj.
Az alapvető igénye minden embernek ugyanaz, ugyanaz a motiváció, az indíttatás.
Az emberek alapvetően nem rosszak.
    Az igény és az igények kielégítése között van viszont egy mindent jót elnyelő fekete lyuk, amit a tévedéseink hoznak létre.

Ha nem ismerjük fel megfelelően kik vagyunk, igényeinket, motivációinkat, azokra téves válaszokat fogunk adni, tévesen cselekszünk, az eredmény, nem lesz kielégítő. Szenvedést hozunk létre magunk és mások számára is. Hogyan ismerheted pontosan saját igényeidet, ha nem tudod pontosan ki is vagy te? Érzelmek, felmerülő gondolatok, ezt szeretném, azt szeretném. Ma ezt, holnap meg azt. Ilyen ez..

    Hogyan értékeljük saját cselekedeteinket? Még magunk is belátjuk, hogy nagyon sokszor nagyon nem jó, amit csinálunk. Nem teszik az eredmény, nem érezzük jól magunk. Ilyenkor próbálunk mást máshogy..

Kóvályog az ember, mint gólyafos a levegőben ebben a világban. Közbe meg szétkxrja az egészet..
Ez az ami történik, nincs itt semmilyen Önmegvalósítás.

A többség igénye nem csak a többségbe tartozóknak fontos, fontos azon keveseknek is, akik minél több embernek szeretnének segíteni visszatalálni Önmagunkhoz.
Ezért akár a háború, a környezetszennyezés, pazarlás, mind a hét főbűn sokszorosan is nagyon fontos a ZEN-ben.
Ismerni tapasztalni kell, hogy megfelelően tudjunk cselekedni, és használni bármit ami szükséges.

Nem az a baj, hogy eldobálják az emberek a szemetet, az a baj szemét van náluk...
Attól,hogy kukába dobod, nem tűnik el...






Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

A semmi amiből valami lesz.

 

Mindamellett, hogy zseniális stílusban ad elő , a Buddhizmus követői számára is érdekes lehet a világhírű tudós Teller Ede előadása. 

Az előadásból  megtudhatjuk, hogy a tudomány keretei közt, hogyan képezünk megfoghatót a megfoghatatlanból. Az olyan logikus szabályrendszerekben, mint a matematika, sem tudunk elvonatkozni a világmindenség természetétől.







Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Ha gondolkozunk, cselekszünk az erre mutat, ha mindent elvetünk erre mutat, mindig ott van, nem változik. Mi ez?

     



A cselekvésből származó tapasztalatok, információk elraktározódnak a tudatban. Mikor gondolkodás útján próbálunk megoldásokat keresni egy adott helyzetre, ezekből az információkból próbál valamit összerakni a tudatunk. Hasonló szituációkból nyert tapasztalatok, elhatározások, különböző szituációkban szerzett érzetek, szagokat, hangokat stb. kapcsol a történéshez a tudat. Előjönnek az emlékek…

Saját tapasztalataink keverednek a tanult információkkal. A tanult információkat is rangsoroljuk tapasztalataink szerint.(pl. Tudjuk nem minden úgy van ahogy tanították)

Nagyjából ezek szerint cselekszünk. Ezek összességében kb. meg is határozzák az identitásunkat.


Ha mind ezen összetett folyamat eredménye az lenne, hogy egy rossz döntést hozunk( vagy utólag rossznak ítélünk meg), az alapvetően azt jelentené, hogy a saját identitásunk kérdőjeleződik meg. Ezzel a folyamattal szembesülhetünk rengetegszer életünk folyamán. Ezek életünk kisebb nagyobb válságai.


Ha folytonosságában figyeljük ezeket a folyamatokat. Észrevehetjük, hogy jó vagy rossz döntést csak adott pillanatra vonatkozóan tudunk meghozni. Pontosan addig tart ameddig kigondoljuk.

A valóságban a döntéseink eredményeképpen létrejött cselekvéssel egyik esetben építjük identitásunkat. A másik esetben pedig leromboljuk amit építettünk.


Ez a gondolkodás, cselekvés kapcsolata és alapvető működése.


Ez rámutat a gondolkodás, cselekvés során létrejött identitás instabil változó mivoltára, az egész folyamat eredményére. 

Habár a cselekvés kézzelfogható eredménnyel is rendelkezik pl. egy felásott kert, de eredménye az is,hogy azt később valaki betemeti majd.

    Az egyetlen változatlan az egész folyamatban az ami az egész folyamatot látja. Ez nem információ, nem cselekvés, nem gondolkodás vagy annak eredménye, és nem az identitás, személyiség. Mert ha ezt mind kiveszem az egyenletből marad valami ami ezt felfogja, működteti, látja.


Ha gondolkozunk, cselekszünk az erre mutat, ha mindent elvetünk erre mutat, mindig ott van, nem változik. Mi ez?

Ezzel foglalkozik a ZEN.




Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!