Bejegyzések

A többség igénye fontosabb a kevesekénél?



A többség igénye fontosabb a kevesekénél. Ameddig a valós többségbe tartoznak igényeink, ezzel a felvetéssel természetesen egyetérthetünk. Demokratikus társadalmi berendezkedésünknek ez az alapja.

A többség igényével, véleményével valóban kezdeni kell valamit, foglalkozni kell vele, de tényleg fontosabb lenne?

    A többségnek igen is fontosabb, és ha fontos valami akkor képbe kerülnek olyan dolgok, mint érdekérvényesítés, meggyőzés, akarat, kitartás. Ezek az elvek természetesen nem állnak meg elméleti, kommunikációs keretek között. A gondolatot tettek követik. Ha ellenállást tapasztalunk az ellenállással való megküzdés következik. Harc, háború….
A többség igénye tehát valóban fontos, mert súlya van, teher. A veszély, az ösztönök, indulatok elharapózódásának súlya ez…

Társadalmilag ennek tisztán látható érzékelhető az eredménye, mégis én azt mondanám nem az igényekkel van a baj.
Az alapvető igénye minden embernek ugyanaz, ugyanaz a motiváció, az indíttatás.
Az emberek alapvetően nem rosszak.
    Az igény és az igények kielégítése között van viszont egy mindent jót elnyelő fekete lyuk, amit a tévedéseink hoznak létre.

Ha nem ismerjük fel megfelelően kik vagyunk, igényeinket, motivációinkat, azokra téves válaszokat fogunk adni, tévesen cselekszünk, az eredmény, nem lesz kielégítő. Szenvedést hozunk létre magunk és mások számára is. Hogyan ismerheted pontosan saját igényeidet, ha nem tudod pontosan ki is vagy te? Érzelmek, felmerülő gondolatok, ezt szeretném, azt szeretném. Ma ezt, holnap meg azt. Ilyen ez..

    Hogyan értékeljük saját cselekedeteinket? Még magunk is belátjuk, hogy nagyon sokszor nagyon nem jó, amit csinálunk. Nem teszik az eredmény, nem érezzük jól magunk. Ilyenkor próbálunk mást máshogy..

Kóvályog az ember, mint gólyafos a levegőben ebben a világban. Közbe meg szétkxrja az egészet..
Ez az ami történik, nincs itt semmilyen Önmegvalósítás.

A többség igénye nem csak a többségbe tartozóknak fontos, fontos azon keveseknek is, akik minél több embernek szeretnének segíteni visszatalálni Önmagunkhoz.
Ezért akár a háború, a környezetszennyezés, pazarlás, mind a hét főbűn sokszorosan is nagyon fontos a ZEN-ben.
Ismerni tapasztalni kell, hogy megfelelően tudjunk cselekedni, és használni bármit ami szükséges.

Nem az a baj, hogy eldobálják az emberek a szemetet, az a baj szemét van náluk...
Attól,hogy kukába dobod, nem tűnik el...






Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

A semmi amiből valami lesz.

 

Mindamellett, hogy zseniális stílusban ad elő , a Buddhizmus követői számára is érdekes lehet a világhírű tudós Teller Ede előadása. 

Az előadásból  megtudhatjuk, hogy a tudomány keretei közt, hogyan képezünk megfoghatót a megfoghatatlanból. Az olyan logikus szabályrendszerekben, mint a matematika, sem tudunk elvonatkozni a világmindenség természetétől.







Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Ha gondolkozunk, cselekszünk az erre mutat, ha mindent elvetünk erre mutat, mindig ott van, nem változik. Mi ez?

     



A cselekvésből származó tapasztalatok, információk elraktározódnak a tudatban. Mikor gondolkodás útján próbálunk megoldásokat keresni egy adott helyzetre, ezekből az információkból próbál valamit összerakni a tudatunk. Hasonló szituációkból nyert tapasztalatok, elhatározások, különböző szituációkban szerzett érzetek, szagokat, hangokat stb. kapcsol a történéshez a tudat. Előjönnek az emlékek…

Saját tapasztalataink keverednek a tanult információkkal. A tanult információkat is rangsoroljuk tapasztalataink szerint.(pl. Tudjuk nem minden úgy van ahogy tanították)

Nagyjából ezek szerint cselekszünk. Ezek összességében kb. meg is határozzák az identitásunkat.


Ha mind ezen összetett folyamat eredménye az lenne, hogy egy rossz döntést hozunk( vagy utólag rossznak ítélünk meg), az alapvetően azt jelentené, hogy a saját identitásunk kérdőjeleződik meg. Ezzel a folyamattal szembesülhetünk rengetegszer életünk folyamán. Ezek életünk kisebb nagyobb válságai.


Ha folytonosságában figyeljük ezeket a folyamatokat. Észrevehetjük, hogy jó vagy rossz döntést csak adott pillanatra vonatkozóan tudunk meghozni. Pontosan addig tart ameddig kigondoljuk.

A valóságban a döntéseink eredményeképpen létrejött cselekvéssel egyik esetben építjük identitásunkat. A másik esetben pedig leromboljuk amit építettünk.


Ez a gondolkodás, cselekvés kapcsolata és alapvető működése.


Ez rámutat a gondolkodás, cselekvés során létrejött identitás instabil változó mivoltára, az egész folyamat eredményére. 

Habár a cselekvés kézzelfogható eredménnyel is rendelkezik pl. egy felásott kert, de eredménye az is,hogy azt később valaki betemeti majd.

    Az egyetlen változatlan az egész folyamatban az ami az egész folyamatot látja. Ez nem információ, nem cselekvés, nem gondolkodás vagy annak eredménye, és nem az identitás, személyiség. Mert ha ezt mind kiveszem az egyenletből marad valami ami ezt felfogja, működteti, látja.


Ha gondolkozunk, cselekszünk az erre mutat, ha mindent elvetünk erre mutat, mindig ott van, nem változik. Mi ez?

Ezzel foglalkozik a ZEN.




Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

A környezet változás szükségessége és a ZEN.

 

travel and zen


A környezet változásra néha szükségünk van szokták mondani. De miért  szükséges? Mert jónak nem mindig jó, az biztos.

Ha a meglévő környezetükből kiszakadunk, az tulajdonképpen  egy pillanat stop. Pont, mint ha egy zenelejátszón megnyomnánk a pause gombot, egy adott pillanatnál stop.

A környezetünkben zajló folyamatok számunkra megállnak. Olyan ez, mint mikor például rossz a tető, szépen csöpög át rajta víz, lassan ázik a mennyezet. Lassan apránként, a szobába még nem látszik, de már ázik. Ha eladjuk a házat és elköltözünk változik a környezet, számunkra meg áll a folyamat. Attól még ázik persze továbbra is…

De kicsit változtassunk ezen a példán, nem eladjuk  a házat csak elutazunk. Látunk utazásunk során egy tető javítást, netalántán pont a szállásunkon, el is beszélgetünk a szakemberrel. Felmerül az igény, hogy rá kéne majd nézni a sajátunkra is. És hopp otthon kiderül, hogy ott volt már a baj, nem is gondoltuk, pont sikerült elcsípni mielőtt nagyobb baj lett volna.

                Pont ilyen dolgok miatt szükséges a környezet megváltoztatása. Ez sem egy egyszerű példa volt, de mindenkit megnyugtathatok, ez ennél sokkal, sokkal te összetettebb. A zajló folyamatokat azt javasolnám meg se próbáljuk feltárni megérteni. Például miért az a szomszédom, aki(nem szeretem). Miért karamboloztam az autómmal? Miért pont akkor esik, mikor nyaralok..

Ezt tényleg ne akarjuk megérteni. Maradjunk a lényegnél a környezet változás egy pillanatra leállítja a folyamatokat, esélyt ad, új információk befogadására. Ezek az információk, melyeket befogadunk, tapasztalunk, újra indítva a folyamatokat más mederbe terelheti őket, esetleg teljesen más folyamatokat indíthatnak el.  De ez nem törvényszerű, elfuthatsz, de el nem menekülhetsz. A tetteid következménye utolér. Még ha nem is látod be, hogy utolért…

Ahogyan viszonyulunk környezetünkhöz, és ez alatt értsünk mindent ami körülvesz. A tér bútorok, házak, szagok illatok , emberek… Annak alapján hat vissza ez a rendszer visszajelzésekkel , interakciókkal ránk.

Néha egy balesettel, néha egy talált pénzzel, egy életünkbe belépő kedves emberrel, vagy ép az életünkből kilépővel..

Ez annyi információs csomag, mint csepp a tengerben, megszámlálhatatlan, ha elkezdjük számolni folyamatosan nő minden egyes számolással. Itt megáll a matek…

Közel sem lehet ezt le egyszerűsíteni annyira, hogy jó tett helyében jót várj…

Jóembereknek is lehet nehéz a sors.

 

A környezet változás nem megérteni segít ezeket a folyamatokat, hanem lehetőséget teremt, változtatni a dolgok menetén. Lehetőséget teremt, tapasztalni újdonságokat, melyek megváltoztatják a viszonyunkat a környezetünkkel.

Aztán ez az egész hova vezet, nah az már a ZEN..


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.

 


A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.

A muszáj, kényszert szül. A kényszerből, végzett cselekvés viszont ugyanolyan, mint bármilyen, más okból megvalósuló cselekvés. Persze nem ugyanolyannak érezzük, mert a kényszer, ott van. Az pedig nem jó érzés.

 Ez általában megoldandó problémát jelent, de nem a cselekvés jelenti a problémát, hanem az, hogy tudjuk akaratunkkal ellentétesen kell cselekedni.

Ha ezt szeretnénk elkerülni, már pedig ki ne szeretné, alapesetben szükségesé válik, hogy akaratunk vektorát elemzés alá vonjuk. Hiába jó az irány, ha az irány kényszerűségbe torkollik.

Olykor hajlamosak vagyunk a kényszerűség kiszolgáltatottságát, egyfajta próbatételnek felfogni, egy leküzdendő célként. Csupán egy lépcső fok a cél felé, mely velejárója az útnak, a cél eléréséhez szükséges erőfeszítés. A lépcsőfokon átjutva pedig egyfajta megelégedést érzünk.

A nehézségek, kényszerek természetéhez viszont hozzá tartozik, hogy cél orientáltak, és változékonyak, mint az időjárás.

 Sokszor ebből a megelégedésből, egyszer csak hip-hop egy nagy kaki válik, amivel megint csak küzdenünk kéne valamit. Nah de majd…

Ha egy probléma nem éri el a célját, átalakul. Ez az átalakulás, nem a probléma megoldása, feloldása, csupán  cselekvésünk eredménye. Cselekvésünk eredményére, hatására, akár látszólag teljesen eltűnhet, de vajon hol, miként bukkan fel újra? Kisebb, nagyobb volumennel, milyen köntösbe bújva?

Mi ezeknek a problémáknak egyáltalán a célja?

És mikor lesz ezeknek valaha vége?

Itt kezdődik el a ZEN.

 

 


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Ezt tanultad, mégsem jó semmire?

 Veszélyes dolog a tanulás, nagyon veszélyes. Azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ha nem figyelünk azon kapjuk magunkat, hogy azt gondoljuk tudunk valamit. Tudjuk hiszen megtanultuk..

Nagyon vigyázni kell, mert amit tudni vélünk azt előbb utóbb meg akarjuk majd tanítani másoknak is. Akik szintén tudják, csak máshogyan…

Itt kezdődik a probléma, de megoldjuk.

Tudjuk ilyenkor kitartónak kell lenni, nem szabad feladni, ezt is megtanultuk.

Innentől még rosszabb…


De mit is tanultunk? 

A föld lapos( mostanában lehet mégis?).

Szép dolog háborúzni az elveinkért embert ölni, népeket kiirtani, szemetet gyártani, még ha el is lepi a földet. 

Pazarolni míg mások éheznek. Megtanultuk  a bibliai tíz parancsolatot, csak pont fordítva.


És kitől tanultunk?

 Nyugalmat attól, aki nem nyugodt?

 Szeretet attól aki, gyűlölködik?

Békét a gyilkosoktól?

Szorgalmat a lustáktól?


Tudsz főzni? Kérdezz meg egy igazán jó szakácsot mire elég a tudományod?

Tisztán tartod a lakásod.  Vajon más is azt mondaná rá, hogy tiszta?


Elkeseredni nem kell, a legjobbaknak is van mit tanulni. Csak helyén kell kezelni a dolgot.


Ha megtanítanak levest főzni, megcsinálod és ízlik akkor az jó. Csináld úgy.

 Ez  nem azt jelenti tudsz főzni, azt jelenti tudsz olyat főzni ami neked ízlik. 

Ha azt szeretnéd másnak is finom legyen, de szerintük csapnivaló szakács vagy.

Keres jobb barátokat, vagy tanulj meg másképpen főzni.


Ha a cselekvés eredményével elégedett vagy cselekedj úgy, ha nem cselekedj másképpen.

Ez maga a ZEN.




Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

A világ legjobb vicce és a Buddhizmus.

 

Norm Mcdonald

Bemegy egy molylepke az ortopéd rendelőjébe, és a orvos azt kérdezi:
-Mi a probléma kedves molylepke?
A moly azt mondja:
-Mi a probléma???
- Hol kezdjem, ember?
- Egy irodába megyek dolgozni, és egész nap dolgozom. Őszintén doki, már azt sem tudom, mit csinálok. Azt sem tudom, hogy az irodában a főnököm tudja-e. Csak azt tudja, hogy hatalma van felettem, és úgy tűnik, ez boldoggá teszi.
    De nem tudom, rosszkedvűen ébredek, és ide-oda járkálok. Éjszaka néha felébredek, és valami öregasszonyhoz fordulok az ágyamban, aki a karomon fekszik.
Egy hölgy, akit valaha szerettem, doki. Nem tudok már, hova fordulni.
    A fiatalabb lányom megfázott, múltkor kint volt egész este, teljesen hideg volt mindene. De előtte is hideg volt, és most is elvan hidegülve.
És a másik a fiam, és ezt a legnehezebb lenyelni, doki... 
A másik fiam, pont ugyanolyan, mint a főnököm.... Már nem szeretem őt. Bármennyire is fáj kimondanom, de amikor a szemébe nézek, csak ugyanazt a gyávaságot látom, amit akkor látok, amikor a tükörben megpillantom a saját arcom.

    Bárcsak ne lennék ilyen gyáva, akkor talán... talán rávehetném magam, hogy odanyúljak ahhoz a  töltött pisztolyhoz, ami ott hever mögöttem az ágy szélén, és egyszer s mindenkorra véget vetek ennek a pokoli bohózatnak...

Doki, néha úgy érzem magam, mint egy pók, pedig csak egy lepke vagyok, aki épphogy megkapaszkodik a hálójában, alattam örökké égő tűzzel.
Nem érzem jól magam!

Erre a doktor azt mondja:
-Kedves molylepke, ember, te bajban vagy. Neked pszichiáterhez kellene járnod. Mi a fenének jöttél ide?" 

Erre a moly azt mondja:
-Mert égett a villany.


És mi köze ennek viccnek a Buddhizmushoz?
Ezen ne is gondolkodj!
Ez maga a ZEN.
A világ legjobb vicce maga a világ.





Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!