Bejegyzések

ZEN a választás szabadsága?


 Több téma kapcsán is felmerült mostanában a választás aspektusainak mérlegelése. Valóban szabadon választhatunk? Járjuk körül kicsit a kérdést..


1.Ha választanunk kell keretek között találjuk magunkat. 

Ha döntenünk kell milyen pizzát válasszunk az étterem kínálatából, a kínálat máris keretek közé szorít. Persze választhatunk az éttermek között is, de az felülírja a programot. Ott már rangsorolni kell, mi a fontosabb a honnan választunk, vagy, hogy mit. Mert lehet a másik étterembe van ami itt nincsen, csak az nem olyan finom, vagy drága..


Tehát választani a lehetőségeink közül tudunk, amik végesek. Ha jobban megvizsgáljuk azt vesszük észre nagyon kevés a lehetőségünk, szűk a keret. 


Mondhatjuk úgyis te nem dönthetsz el semmit, az már el van döntve. Ott van az a 2-3 lehetőség előtted, mert általában nem több. 

Ezt a keretet ha szűknek érezzük, dönthetünk úgy, hogy nem választunk semmit, hanem előbb a lehetőségek tárházát bővítjük ki. Ez nem azt jelenti,hogy teremthetünk, nem létező opciókat. 

Ha sütünk egy pizzát az előbbi példánál maradva, az nem egy új választási lehetőség. Az cselekvés, valaminek a létrehozása, a választásunk ekkor az volt, hogy nem választunk hanem egy másik úton indulunk el. A cselekvés útján.

A döntéseink így nagyon behatárolt keretek között mozoghatnak csak. Ezeket a kereteket ráadásul sokszor magunk szabjuk meg, méghozzá nem is túl jól.

Ellenben a cselekvés megválasztásának szabadsága, minden esetben rendelkezésünkre áll a dolgok megváltoztatására, más mederbe terelésére.


Tehát ha akarsz valamit egyszerűen szóva senkit és semmit nem érdekel ezen a világon, mit szeretnél. Bemész a boltba azt abból választasz ami van, ha nem ezt szeretnéd? Mehetsz másik boltba, ahol szintén abból választhatsz ami van, ott se érdekli a kutyát se mit szeretnél.


A lehetőségek közül a tapasztalat fogja megsúgni mi mellett döntsünk, a tapasztalat pedig a cselekvésből származik.


Szóval addig erőltetheted, hogy mit szeretnél, választhatod a neked nem tetsző lehetőségek helyett a cselekvés útját, makacsul majd én megmutatom a világnak lendülettel. Mígnem..

Mígnem kellő tapasztalat birtokában nevetve dobod be a kosárba:

  • Tök mindegy melyik,. hiszen úgyis szar az összes:-)


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

Mit az amit nem lehet megtanítani Buddhizmusról?

 



A tanulás kapcsán az embernek, elsőre a könyvek ugranak be, kivéve persze a  digitális2.0 3D de generációt.

A buddhizmus kapcsán, a könyvekben rejlő információ halmaz felét rögtön ki is zárnám.

Az indok nagyon egyszerű:  Vannak rossz könyvek!? 

Ezek akár a fordító személye miatt, akár a tartalma miatt, akár az író szerkesztő, vagy épp a nyelvezet miatt nagyrészt haszontalanok.

Lehetséges, hogy emberi különbözőségünk ízlésünk is megmutatkozik abba mit tartunk rossznak ilyen téren ezt nem vitatom.

 Azonban megalapozatlan állítások, félrefordítások, rossz értelmezések önmagukban is meghatározzák egy könyv tartalmának használhatóságát. Ezek mondjuk úgy szakmai szempontok, nem vélemények.

Ha sikeresen kizártuk az 50%-ot ami nagyrészt emberi tényező, egy következő nagy hiba forráshoz érkezünk: Saját magunkhoz. 

Hát sajnos mi magunk is  pont olyan emberi tényezők vagyunk.

Ha  tartalom  helytálló is, vajon mi magunk  helyesen tudjuk-e értelmezni?

Röviden és tömören? NEM!

Még rövidebben: BIZTOS, HOGY NEM!

Ha helyesen tudnánk értelmezni akkor A Buddhizmus tanításai szerinti megvilágosodást instant levesként szürcsölhetnénk magunkba. Csak 1599,99 Ft vegye meg olvassssa el és mááár meg is világosodott. Nem létezik ilyen csoda könyv. 

Mégis mennyien árulják és veszik… :-D


Bárminemű tudás, amit a Buddhizmus kapcsán magunkba szívhatunk könyvekből, de akár szavakból is, csupán szórakoztatásunkat szolgálhatja. Ami jó mert unatkozni, keseregni senki nem szeret. 

Egy valamire még jó viszont, felkeltheti az érdeklődésünket. Amin ugyanis jól szórakozunk azzal szívesen időzünk.

Olyan ez mint a standup commedy. 

Jót nevetünk a komikuson miközben elmeséli, hogyan léptünk mi is pont úgy a szarba ahogy Ő. De senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ettől még simán bele léphetünk legközelebb is.

Így van ez a Buddhizmussal is.


Aztán van még egy olyan aspektusa a dolognak , hogy hát, hogy is mondjam:

Tanulni nem jó!

Ha valaki azt mondja szeret tanulni, higgyétek el vagy hazudik magának, vagy nem tanul, hanem éppen menetel valami felé. Valami felé, ahol egy nagy koppanás fogja várni, mert azt hitte,hogy pedig nem.. (A tanulás a koppanás pillanatában zajlik majd le)

A tanulás alapvető nélkülözhetetlen része a tudás szomj. Ha nem akarsz tanulni nem fogsz, ez pofon egyszerű.

 Ez a fajta tudás szomj, akarás pedig valaminek a nem tudásból indul.

Nem tudni valamit pedig csalódás, rossz érzés. 

 Mert egyszerűen megelőzte egy tudás, egy tudásba vetett hit ami összeomlott . Így jött létre. 

A természet körforgása.. Itt is forog körbe..


Tehát akkor mit nem lehet megtanítani a Buddhizmusról? 

Semmit,ugyanis nem tudást ad, hanem elvesz.

 Elveszi azt a sok tudást ami tévedés, a helytelen megállapításokat, téves nézeteket, képzeteket. Nem belerak a zsákba, hanem kivesz belőle.

Ezt addig teszi, amíg semmi nem marad amit tanultál, vagy amiből tanulhatsz. 

Akkor pedig tükröt tart, hogy meglásd kik is vagyunk valójában.


Ez tényleg így van,rengeteg jó könyvet olvastam ezekről. Hahahaaa…


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

Te mit mondanál a vaddisznónak?

 



Olyan ez ,mint amikor sétálsz egy óriási erdő belsejébe, rég elhagyva az emberek zaját. Ott ahol már a madár se jár.
    Aztán egyszer csak ott terem előtted egy vaddisznó az úton, nézz rád bamba szemekkel és azt annyit mond BÖFFF…
Te meg csak nézel. Hirtelen azt se tudod mi csinálj.
Elfuss? Ráüvölts? Megsimogasd? Bele rúgj?
Egyik sem tűnik jó ötletnek, mert mi lesz ha..
Bántani nem akarod, de azt se szeretnéd, hogy megrágcsálja a bokád.
    Csak nézel teljesen tanácstalanul. Aztán rájössz legjobb lesz ha tovább állsz, és minimálisra szorítod ezt a találkozást.
Talán mindenkinek az lesz a legjobb.
    Ha simul, simulsz, de a Kis Herceg óta tudjuk, ha megszelídíted felelősséggel tartozol.
Ha támad, akkor meg rúgsz vagy tűrsz, vagy futsz.
Így vagy úgy a nyugalomnak vége meg kell erőltetned magad.
Ha csendben tovább állsz, akkor meg sose tudod meg ,mit hagytál ki.
Hát mit teszel?


Úgy kezdtem Olyan ez. OLYAN EZ MINT, de milyen? Mint mi?
Pont olyan, mint mikor tegnap valaki megkérdezte:

-Szia, hogy vagy?






Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

A karma és az almás pite





A karma szó sokaknak ismerős lehet, némi fogalmi kép is társul hozzá. Ha meg kéne határozni mit is takar a fogalom, mégis valami ilyesmi jönne ellő:

-Hát az egy olyan, izé dolog, hogy ha.. Na szóval biztos azért léptem xarba ,mert múltkor fellöktem az öregasszonyt a buszon..

Egy ok-okozati összefüggésre asszociál a többség, legtöbbször érdekes módon negatív hatást kiváltó példa ugrik be.


-Utoléri a sors keze és jól megbünteti a gonoszokat.

 Sajnos ez még a karma vonatkozásában sem törvényszerű. Ahogy a jó tett helyében jót várj sem.

Akár, hogy is nézzük ez nem a Ki nevet a végén társasjáték. Az életben nincs szabálykönyv amiben két oszlopba fel lenne sorolva mit kell tenni: Ha ezt teszed ami a jobb oszlopban van jó lesz, ha bal oszlopot választod akkor minden  földi és földöntúli csapást a fejedre kapsz.


A karma természetében benne van ugyan, a tettek következményekkel járnak. De a kiszámíthatóság nyomokban sem lelhető fel benne.

A kulcs szó talán a következmény. Egy gondolat ,szó, tett sem következmény nélküli.

Egy gondolat, egy szó, egy tett amint létrejön, rögtön megteremti a környezetét közegét.

Például:

Ha kimondasz valamit az, térben időben elhelyezhetővé válik, elhangzott, megtörtént, érzékelhetővé vált  magad és mások számára is adott esetben. 

A következmények pedig hát egyszerűen szólva is követhetetlenek. Lehet egy 10 év múlva létrejövő beszélgetésbe fog előkerülni, és annak az irányát befolyásolja majd:

-Igen hallottam már róla…

A következmények létrejötte időhöz és térhez kötöttek, de nem a tiedhez, ez lényeges.

--Igen hallottam már róla, apám míg élt sokszor mesélte..

Itt el is érkeztünk a címben szereplő almás pitéhez. Ha a régi családi recept szerint sütöd a pitét, a nagyi receptje szerint, aki már  lehet rég nem is él. A pite maradt.  A következmény maradt, pedig a nagyi már rég nincs.

Addig sütötte, míg az lett a következménye, hogy családi recept lett és fent maradt.

A pite finom, de a makacsság, a hirtelen harag, a hanyagság, lustaság  mintái is fent maradnak pontosan ugyanúgy, ezek már kevésbé  ízletesek.

A kedvesség szerénység stb. esetén ez ugyanúgy igaz. Itt egyszerű a következmény viselkedésünk hatást vált ki másokban, akik ezáltal változnak.

Az élet pedig ilyen, hiába behatárolt az időnk és véges, a generációk átfedéssel követik egymást. 

Minden rosszra megtaníthatjuk  még a következő generációt, hogy folytatni tudják ott ahol mi abba hagytuk:-D

A gondolatnak, szónak tetteknek egy életcikluson bőven túlmutató következménye van. Rég múlt idők gondolatainak, szavainak, tetteinek következményeit hordozod, és adod tovább.


Ennél jobban itt nem mennék bele mi is az a karma, de van tovább is:

Miért nincs jó és rossz karma?

Miért és, hogyan ne hozz létre karmát egyáltalán?

 


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!


Miért mond csődöt idővel minden elméleti-gyakorlati modell?

 Miért mond csődöt idővel minden elméleti-gyakorlati modell?



A probléma forrásának meghatározása alapvető feltétele a célhoz vezető út meghatározásának. Ez  fordítva is igaz! 

A megoldás és a probléma forrása között a kapcsolat nem felbontható. Ha nincs probléma, akkor miféle megoldásáról beszélnénk? A kettő közötti kapcsolat határozza meg a két fogalom értelmét.

Az elméleti-gyakorlati modelljeink minden esetben egy probléma megoldását vázolják fel. Ennek az adott problémának a megoldása maga a nagybetűs CÉL.

Sok esetben úgy tűnik, hogy a rendszereink működnek. Éhes vagyok, eszek egy kiflit, probléma megoldva. De azért nem mindig: nincs kifli, nem kívánom, rosszul vagyok, nincs otthon semmi stb..

Ez egy nagyon egyszerű modell volt, de nézzünk egy sokkal összetettebbet, mondjuk: demokrácia ( társadalmi berendezkedés). Itt már nyilvánvalóan ezer sebből vérzik a modell.

Itt már sokan feltennék a kezüket, hogy:

-Nekem ez azért nekem  nem annyira nem jó, mint másnak.


Ezek a modelljeink ok okozati összefüggéseken alapulnak, mely összefüggéseket tapasztalatokra alapozzuk.


A modelljeinkbe vetett hit egyik legfőbb alappillére egy olyan tapasztalat ami valóban működik:

Ha csinálunk valamit annak lesz valami eredménye.Ezért képesek vagyunk valamiből valami mást létrehozni.

Tehát valamiből cselekvéssel, bele rakott energiával létrehozunk valamit. 

Szarból várat?

A probléma és cél között itt a kapcsolat sántít. 

Építhetünk erre is modellt, de amennyire távol áll a két dolog egymástól, annyira összetett modellre lesz szükség, hogy hát nah. Több befektetett energiára ,időre lesz szükség, az eredmény pedig maximum nagy vonalakban fog  várra hasonlítani. Az eredménnyel szembesülve, valószínűleg belátjuk, hogy csődöt mondott a modell.


Az, hogy cselekvéssel változtathatunk a körülöttünk lévő világon, az a természet egy törvényszerűsége. A Buddhizmusban ezt dharmának hívják.

Ez viszont nem rendszer és nem modell. A modellek azon téves nézeten buknak el, hogy meg tudjuk határozni mi a probléma és ehhez célt rendelünk megoldásként.




A korábbi példánál maradva, éhes vagyok eszek egy kiflit probléma megoldva. 

OK, de ha dél van és reggel szendviccsel kínáltak, de ezért-azért( miért is?) nem kértem, hát ezért vagyok most éhes dologgal mi a helyzet? Ez nem szól vajon bele a képletbe? 

Most akkor az a probléma, hogy éhes vagyok, vagy hogy nem ettem, mikor kellett volna?

Minél tovább boncolgatjuk, annál több probléma forrást fedezzünk fel, annál több apró célt. Amik további problémákat vetnek fel:

- Hogyan fogok én mindenre megoldást találni?

Erre ad választ a Buddhizmus modellje, hit rendszere?

Amikor most láttuk be, hogy ezek a modellek nem működnek….


A ZEN nem megérthető, de tudható. Nem működik jobban a  rendszere, mint bármi más rendszer, de eredményesen gyakorolható. A befektetett energia figyelem, mennyisége minősége, határozza meg az eredmény mennyiségét, minőségét. Nincs semmilyen csoda.

Akkor szedi ki a nyulat a bűvész a kalapból, ha előzőleg oda rakta.


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

Az üzlet és a Buddhizmus

Egy jó üzlet igényekre épít. Egyszerűen működik a dolog, ha valaki nagyon akar valamit, hajlandó érte megadni is valamit.

Ezt szép szóval értékteremtésnek nevezi az üzleti élet.

     A megteremtett érték, az a valami,  amire valaki vágyik, amiért hajlandó valamit adni is. 

A szó nemes értelmében is érték, mert aki adja, az is megkapja végül azt a kis “ drágaságot” amit akart. Elvileg mindenki jól jár.

Persze az élet ennél életszerűbb.

A Wc-s néni nem csupa jó szándékból látja el feladatát. Nem hiszem azt sem, hogy a wc-k iránti imádat hajtja.

Valószínűleg azt sem gondolja, hogy ezzel a munkával megfogta az Isten lábát.

 Habár tudhatjuk “ A mai WC-k az ipar remekművei!”

Neki kell egy olyan b.. nagy laposTV, mint a szomszédé, vagy egy falat kenyér.

Ezekért hajlandó erre a munkára.  

Tehát van igény, meg van az igényt kielégítő “érték”.


Ebbe a modellbe helyezve a Buddhizmus lényegét, megkapjuk a Buddhizmus lényegét.

Az üresség természetét.

Megkapjuk az eredményt: semmi sincs.

Mert társadalmi igény nincs rá, amire meg van igény arra a teremtett válasz …

Hát igen az  körbevesz….  

Az a jelen társadalmunk által teremtett “érték” 

A jólét :-)

Persze nem az éhen halt afrikai kisgyereknek, meg a kipusztuló állatvilágnak. Nekik annyira nem jó… Annyira mégsem érzi rossznak az emberek túlnyomó része, hogy azonnal meneküljön ebből az állapotból. 

Mi terel embereket mégis akkor a Buddhizmus felé?

    A belső indíttatás az csak célok felé, a nemes célok  meg még kevésbé.

Nemes célok azok a háborúkban vannak.

-Ebben a világban?

-Harcolni kell a nemes célokért, elvekért! Mert különben eltiporják.

Ezért ha kell fegyverrel is védik sokan a nemes célokat. Pár embert ki irtani a cél érdekében, meg hát, nahh.

- Valamit, valamiért!

De akkor mi hajtja a Buddhistákat, főleg aki csinálja is, gyakorol rendesen.

Most elárulom nektek.

A b…nagy lapos TV. Az hajtja a Buddhistákat!

Mert igazából az kell, ez a világ ilyen, ebben a világban meg ez kell.

Kergetik , elmennek keresni, pedig ott van. Ott lóg otthon a falon.

Az kell, pedig ott van!


Nah mindegy is, ahogy a régi vicc mondja:

-Lemegyek a sarokra megnézni, ott vagyok-e.


 

Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

A környezetünk hatásának az eredménye mivagyunk, és ez romba dönt minket.

 A környezetünk, a társadalom egy olyan keret melyen belül a kicsiny szabadságunk is csak látszólagos. A világot nem tudjuk megváltani, ezt tudjuk a legtöbben. De mi az amit megtehetünk? Azt tesszük amit fontosnak tartunk.

Apró sikereink, célkitűzéseink, anyagi gyarapodás, az érzékszerveink elhalmozása ingerekkel, bármi ami egy kicsit is elfedi gondolatainkat.

Társadalmi normák, melyben normáink gyökereznek, normák melyek gyökereinek eredete már gondolat szinten sem merül fel bennünk.

Mit, miért teszünk? Csak mert úgy gondoljuk, úgy tanultuk, úgy tapasztaltuk.

Az, hogy mit gondolunk viszont nagyon függ attól mennyire vagyunk tájékozottak. 

Az hogy mit tanultunk, nagyban függ attól, hogy hol, kitől, miért, meg mit gondoltunk akkor abban a helyzetben magáról a tanulásról.

 Az, hogy mit tapasztalunk, szintén függ, attól hol vagyunk, miért vagyunk ott ahol, hova tervezünk menni, mit szeretnénk elérni.

De a szabad döntésünk súlyát nem nyomja össze, ez az óriási hozott anyag?

 Ez a sok korábbi döntés. Nem nyomja össze maga a környezet amelyet mások döntései, tettei alakítottak? A környezet amibe nem nyakig vagyunk, hanem teljesen lemerülve létezünk.

Mi mégis döntéseket hozunk, döntéseinket összefűzzük célokká, hogy létrehozzunk egy olyan világot, egy pont olyat amiben élünk….


De gondoljunk csak bele, mennyire, de mennyire eltörpül mindez ahhoz képest, hogy ma be kéne ugrani a közértbe, meg vizsgázni kéne vinni az autót úgy ,hogy még valami szar is rajta…


Ennyi lett az értelme az egésznek. Az összes célnak, szabadságnak.

Beülsz a kocsiba, bemész a boltba, megveszed-hazaviszed a szart, kicsomagolod, csomagoló a kukába, a kukát elviszi a kukás egy szép nagy mezőre, oda borítják halomba. Hazamegy, mint aki jól végezte dolgát, be a kocsiba, irány a boltba….

Tervezgetheted a jövőd, de a választásod behatárolt: autós, boltos vagy kukás leszel...


Csak az törheti meg amit létrehoztunk, ami megtudja törni azt is amit kigondolunk. Ez a nehezebb. Eltakarítani könnyebb, csak lapát kell egy seprű és csinálni kell..





Ha nyomsz egy like-ot, kisüt a nap!