Megbizhatok-e saját tapasztalataimban?

    Az emberek többsége elégedett a hatalom kebelén, mivel az a folytonosság, bizonyosság és védettség érzetét ad­ja. 

Aki viszont meg akar ismerni egy mélyreható pszi­chológiai forradalmat, annak meg kell szabadulnia a hata­lomtól. Az nem számíthat semmilyen - saját maga által te­remtett vagy mások által rákényszerített - hatalomra.

 Elkép­zelhető ez?

 Lehetséges, hogy ne bízzam rá magam saját tapasztalataim hatalmára? 

Még ha elutasítom is a hatalom összes külső megjelenési formáját - könyveket, tanárokat, papokat, templomokat, hiedelmeket -, akkor is megmarad bennem az érzés, hogy legalább a saját megítéléseimben, ta­pasztalataimban és elemzéseimben bízhatok. 

Vajon valóban megbízhatok-e a saját megítéléseimben, tapasztalataimban és elemzéseimben?

 A tapasztalatok megszerzésénél mindenkit saját körülményei befolyásolnak. Attól függően, hogy mu­zulmán, buddhista, esetleg hindu vagyok, az én tapasztala­taim is ilyen kulturális, gazdasági, társadalmi és vallási hát­tértől függenek. 

Megbízhatok-e ezekben? 

Számíthatok-e út­ mutatásra, reményre, olyan éleslátásra, amely elhiteti velem, hogy döntéseim helyesek, ha a múltban felhalmozódott em­lékek, tapasztalatok eredményeit alkalmazom a jelenben? 

Most, hogy mindezeket a kérdéseket feltettem, és tudatoso­dott bennem a probléma, úgy látom, csak egyetlen olyan ál­lapot van, amely valóságos, újszerű és forradalmi változást hozhat. 

     Olyan állapot ez, amikor az elme teljes mértékben megszabadult a múlttól: nem elemez, nem tapasztal, nem ítél és a hatalom semmilyen formáját nem gyakorolja.