Hogyan változtathatod meg a múltat?

 Hogyan változtathatod meg a múltat?

Otthon veszekedtek, elindulsz, az esernyőt elfelejted, mert ideges vagy. Elázol, de nagyon, vizesen ülsz le a buszon, összevizezed a széket. Beleül valaki, csurom vizes lesz, mérgesen szál le. Véletlen neki megy valaki leszállás közben, ideges a vizes ülés miatt, ezért durván reagál, egy munkába igyekvő látja az esetet. Elgondolkodik, milyen idegesek az emberek pedig még csak hétfő van, már unottan ér be a munkába. Nem is köszön egy szembe jövő kollégának. Ö meg otthon este felháborodva meséli, milyen tiszteletlenek, vissza se köszönnek a munkahelyén. A férj már ideges, asszony megint csak panaszkodik. Ki is pattan a vita, ajtó csapódik. A gyerek hallja megint áll a bál. Tankönyvet dobja a sarokba, fejhallgató egy kis videó játék. Elhúzódik a játék, másnap fáradtan ébred, szétszórt, útközben el is hagy egy 200-ast. Valaki mosolyogva felveszi a földről...

Persze ez egy kitalált történet, de bármit is teszel, gondolsz, rengeteg emberre kihat.
Az otthon hagyott esernyőből levezethető a talált pénz a történetben. Ha egy láncszemet kikapunk, nem lesz pl. hajnalig video játék akkor nem lesz talált pénz se.
Adott pillanatban befolyásunk van a jövő alakítására. Ha másképpen döntött volna a srác másképpen alakul. Ez egyszerű mindenki tudja.
De ami már megtörtént az befolyásolja a döntéseinket. Egyik dologból következik a másik. Nem fog változni az eredmény, csak ha múlt béli esemény nem változik meg.
A múltat pedig nem tudjuk megváltoztatni, ha csak nincs időgépünk.
Az időgép azt feltételezné, kapcsolat van múlt, jelen és jövő között. Ha van kapcsolat , akkor viszont ha megtalálják a pénzt az hatással van a story kezdetére (otthon maradt az esernyő).
A gondolkodásunk összeköti a két pontot a történetben. Van kapcsolat a múlt és jövőbeni esemény közt.
A gondolkodás képes a múlt jellemzőinek megváltoztatására. Ha történet végének a talált pénzt jelöltük ki gondolatban (folytathatnák is a storyt), akkor egy jó dologként értelmezhetjük a végkifejletet, az esernyő otthon hagyása egy pozitív végkifejlethez vezető tett volt.
Ha az otthoni csetepaténál húzzuk meg a végét, akkor az esernyő otthon hagyása egy csúnya vitát eredményezett.
Teljesen megváltozik a múltbeli esemény megítélése.
Az otthon hagyott esernyő, nem jó, rossz csupán egy esemény, nincsenek jellemzői. Teljesen nézőpont kérdése, gondolkodásunk kérdése, hogyan ítéljük meg.

Ha az idő sodrásában nem jelölünk ki kezdeti és végpontokat, akkor nem értelmezhető ez a történet sem. Mert nem az esernyővel kezdődött, és nem is ér véget a láncolat a talált pénzel. Akkor csak egy végtelen massza az egész.
Ezért a múlt, jövő meghatározása, megítélése is önmagában lehetetlen. Nem mondhatjuk, hogy ez volt, ez lesz csak valamilyen pillanathoz viszonyítva.
De a jelen pillant meghatározásához, szintén viszonyítási pont szükséges.
Amíg időben és térben gondolkodunk, mindig csak egy viszonyítási ponthoz képest tudunk meghatározni valamit, mint a történet adta példa esetében. A valósághoz képest, így tévesen határozzuk meg a dolgok természetét, és hogy milyen a világ.