Miért a másolás az alapja hagyományainknak?

Ha megnézzük szokásos ünnepeinket, a hozzá kapcsolódó "rituáléinkat", pl karácsonyi fenyő állítás, szülinapi torta, húsvéti sonka stb..

Egyrészről megfigyelhetjük, hogy a jeles alkalmakhoz rengetek rituálé kapcsolódik,a hétköznapokhoz is, igazából a váratlan helyzetek jelentenek némi kivételt.

Kiskorunkban szülinapra kaptunk tortát, mások is, szüleink is kaptak, a mi gyerekünk is fog kapni. És így tovább...

Van azonban egy pont ahol az élő kapcsolat megszakad, hosszú az átmenet akár egy fél élet is, de van ilyen pont.

Itt már mi magunk válunk a hagyomány továbbörökítőivé, akik ránk örökítették a szokást már nincsenek. Gondoljunk csak bele a nagyi sütije a nagyi nélkül, hogyan lehetne ugyanaz?

Ez magában hordozza a folyamatos változását is a hagyománynak, hiszen már nem lehet ugyanolyan.

Gondoljunk csak bele mi maradt egy vallásos rituáléból pl Húsvét.

Sonka, tojás, pálinka, nyuszi oszt viszont látásra..

Ha tetszik valami megpróbáljuk eltanulni, leutánozni. De ha nem jól csináljuk, végül nagyon más lehet az eredmény. Ha jól akkor is.

Az értékek törvény szerűen elvesznek, addig alakulnak, míg értéküket vesztik. Ami valójában értékes az viszont nem veszik el, az a folyamat felismeréséből fakad.

Hogy ez a gondolat honnét jött? Éppen egy borospincében a borásszal beszélgetünk a hagyományaikról.

Nem hiába mondják: Invino veritas (Borban az igazság) :-D