Mekka

 

 

Egy kis általános információt a video mellé (ctrlc+ctrl v), forrást lásd lent:

Mekka

Szaúd-Arábiában, Szúez és Áden között fekszik, és évente több mint egymillió zarándok érkezik ide. Az év minden napján muszlimok milliói borulnak le a földre, a szent város irányába, mint az iránytű mutatója, melyet mágnes lendít ki.

A csillogó kupolák és karcsú minaretek városa ugyanakkor az ipar és a kereskedelem központja is. A muszlimok életét az iszlám vallás határozza meg, jelen van a tudományban és a művészetben, de még a leghétköznapibb tevékenységekben is, mint például az evésben vagy mosdásban.

Mekka, Mohamed próféta szülőhelye, aki 570-ben született, ő mutatta meg a pogányságból kivezető utat az egyetlen isten, Allah felé.

Mi is az a szent Kába?

Az iszlám építészet szent emlékét a hagyomány szerint Ibráhim (Ábrahám) és fia, Iszmáil építette. A Kába szó jelentése: négyszögletes épület. "Az iszlám dobogó szíve" 12 m hosszú, 10 m széles és 15 m magas. Megemelt alapzaton áll, fekete brokáttal borítva. Az ajtón lévő függönyökön és a külső falán körbefutó szegélyen arannyal hímzett feliratok láthatók. A márványépület és a szürke kő négy sarka a négy égtáj felé tekint.

Kába szentélyében arany és ezüstlámpák ontják a fényt. A legfontosabb tárgy a Fekete Kő, melyet a zarándokoknak hétszer kell körbejárniuk és megcsókolniuk. Ezzel ér véget a háddzs, a mekkai zarándoklat.

A Fekete Kő eredete misztikus ködbe vész, szentté azonban bizonyosan Mohamed tette. A geológusok szerint meteorit egy darabja, s mint a hagyomány is tartja, egyenesen az égből hullt az Édenkertbe. Ádam (a bibliai Ádám) kapta meg, miután Allah kikergette a Paradicsomból, hogy a kő elnyelje a bűneit.

A legenda szerint eredetileg fehér volt, de az idők folyamán megfeketedett a magába szívott sok emberi bűntől...

Később a hagyomány szerint Dzsibríl angyal (a bibliai Gábriel) Ibráhimnak (a bibliai Ábrahámnak) ajándékozta, hogy templomának a sarokköve legyen.

A Kába hatalma Mohamed kora előtt

Az iszlám előtt az arab nép a Tudatlanság Idejét élte. Természetimádó, animista vallásban hittek, tisztelték a köveket, a fákat és a Napot. Hitvilágukat jó és rossz démonok népesítették be. A Kába ekkor még pogány szentély volt, a Fekete Kő pedig kultikus tárgy, amely Arábiából idevonzotta a zarándokokat. A pogány istenek és bálványok imádói azért csókolták meg a követ, hogy magukba szívják az erejét. A szokást, mely ettől kezdve Allah tiszteletét szolgálta, Mohamed is szentesítette.

Sok történet szól a Fekete Kő mágikus erejéről. Az egyik szerint Abaha, egy abesszin katona megesküdött, hogy lerombolja a Kábát. De amikor seregével Mekkához ért, az elefántja letérdelt, és nem volt hajlandó bemenni a városba. Aztán csapatba verődött madarak érkeztek, és köveket zúdítottak a seregre, amely visszavonulásra kényszerült.

A Tudatlanság Idején a Kábát bálványok és istenek népesítették be, olyanok, mint például Venus vagy Fortuna, de köztük volt egy Allah nevű sémi isten, aki később az összes többit kiszorította. Amikor Mohamed 40 éves volt, álmában megjelent neki Dzsibril angyal, aki felszólította, hogy "Hirdess Urad nevében, aki teremtett, / Vérrögből teremtette az embert/."

A hagyomány szerint, amikor felébredt, a Korán a szíve fölé volt írva, és a próféta tudta, hogy a hamis isteneket meg kell tagadni, és egyedül Allahot szabad imádni. Habár ez idő tájt a pogány hit, hanyatlásnak indult, Mohamednek mégsem volt könnyű dolga, amikor az embereket Mekka és a monoteizmus felé akarta fordítani. A Kába és a Fekete Kő elfogadása egyike volt azoknak a kompromisszumoknak, amelyekre a cél érdekében kényszerült.

Az Ótestamentum

elmeséli Hágár történetét, aki Ábrahám fiának, Izmaelnek az édesanyja volt. Sára, Ábrahám meddő és féltékeny felesége a pusztába küldte Hágárt és gyermekét abban reménykedve, hogy a sivatagban mind a ketten szomjan halnak. Ám a Mindenható egy forráshoz vezérelte az asszonyt, melyből friss víz tört elő, és így megmentette anya és gyermeke életét. A muszlimok szerint, amikor Hágár meglátta a homokból előtörő vizet, így kiáltott fel: "Zem! Zem!", azaz: "Állj! Állj!" Ezt az életet adó forrást azonosítják azzal, amelyik Mekkában pár méternyire található Ádám Fekete Kövétől.

Korábban a Zemzem volt Mekka egyetlen vízforrása. Tikfából oszlopokat állítottak köré, föléje pedig kupolát emeltek. Mosásra, ivásra használták, és a mai napig a Zemzem vizével mossák tisztára, évente háromszor a Kábát.

Mekka szentségének megsértése

Habár a nem iszlám vallásúaknak tilos belépni a Nagy Mecsetbe (régebben a betolakodókra halálbüntetés várt, ma a nem muszlimokat megbírságolják), az utóbbi 200 évben többen is megszegték ezt a szent törvényt, és zarándoknak öltözve vegyültek el a tömegben. Johann Ludwig Burekhardt svájci történész, aki Petrát is felfedezte, 1814-ben elsőként írta le látogatását.

Talán Mekka leghíresebb, hitetlen látogatója az angol utazó, Sir Richard Burton volt, aki 1830-ban járt a városban, és később (Zarándoklat Medinába és Mekkába című könyvében) így írt élményeiről: "Tiszta szívemből mondom, hogy a hívők, akik sírva kapaszkodnak a függönybe, vagy szívüket a kőhöz szorítják, mélyebb érzéseket fejeznek ki, mint a távoli észak hádzsija (zarándoka)."

Az iszlám hódító vallás. Az ellenállást sokszor véres harcokkal törték meg. Ezek a konfliktusok Mekkát sem kerülték el. 1802-ben például a puritán Muhammad Abdul Wahhab borzalmas öldöklés után bejutott a városba, tönkretett minden szentélyt, a lakosságot pedig bálványimádásra kényszerítene. 1979-ben is véres összecsapások zajlottak a mecset környékén. Mekka városa áttekinthetetlen intrikák színterévé vált. Mohamed és az iszlám szülővárosa sok erőszakot élt meg, de ma a tökéletes béke színhelye.

A zarándoklat

A zarándoklat célja, a kocka alakú Kába fekete brokátba burkolózva, messze kimagasodik a tömegből. A zarándokoknak hétszer kell körüljárniuk az iszlám Szentek Szentjét, miközben áhítatosan énekelnek. Az umra ceremónia fontos része a Fekete Kő megcsókolása. Így szívják magukba annak erejét, hogy az igaz hit szerint folytassák életüket.

A hívő muszlimok szent kötelességeit, az iszlám öt tartópillérét, a Korán tartalmazza. Ezek a következők: a hit megvallása, napi ötszöri imádkozás, jótékonykodás, a ramadán havi böjt és végül a zarándoklat a háddzs, Mekkába.

A "kis zarándoklatra" az év folyamán bármikor, a "nagy zarándoklatra" csak a mohamedán év tizenkettedik hónapjában, dul hiddzsában kerülhet sor. Minden muszlinnak, aki fizikailag és anyagilag képes rá, életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába. De senki sem kötelezhető az út megtételére, ha távolléte miatt családja ínséget szenvedne.

A Mekkába zarándoklók a háddzs szertartásának évszázados rituáléját követik. Mielőtt útra kelnének, tetőtől talpig varrás nélküli, fehér lepelbe, ikrámba burkolóznak A hívők egyforma öltözete Allah előtti egyenlőségüket jelképezi. Ima előtt a muszlimoknak meg kell mosniuk arcukat, fejüket, kezüket és lábukat. Ezt a kőtől 55 méternyire lévő Zemzen vízével teszik.

A zarándoklat első napján Mekkában a zarándokok jobbról balra haladva hétszer körüljárják a Kábát és megcsókolják a Fekete Követ. Azután hétszer egymás után felmennek a szomszédos magaslatokra, amelyek a Marva és a Szafa nevű dombok között fekszenek, ezeket mára bekerítették, és ösvénnyel kötötték össze. Ugyan így cselekedett Hágár, Ábrahám szolgálója, amikor vizet keresett az újszülött Iszmáélnak, akit a muszlinok szellemi ősüknek tekintenek, hétszer futotta be az utat, mikor a földből csodálatos módon feltörő Zemzem forrást megpillantotta.

Ezt követően a zarándokok a 8 km-re eső Minába gyalogolnak, itt szállnak meg éjszakára. Másnap a 16 km-re fekvő Arafát-fennsíkra mennek, ahol a hagyomány szerint Mohamed utolsó beszédét tartotta. Itt a napot elmélkedéssel, az est egy részét pedig 49 kő összegyűjtésével töltik, a kövek a másnapi rítushoz kellenek, amely a Muzdalifába való gyaloglásból, és a Minába történő visszatérésből áll. Itt zajlik le "az ördög megkövezésének" ceremóniája, amikor is a kövekkel megdobálnak három kőoszlopot, melyek azt a helyet jelölik, ahol Iszmáél egykor megkövezte a sátánt, mert az Ábrahám iránti engedetlenségre akarta csábítani.

Az utolsó szakasz megtételével a zarándokok visszajutnak Mekkába. A háddzs ünnepséggel ér véget, melynek során juhot vagy kecskét áldoznak fel. A zarándokok fejét ezután leborotválják, majd a zarándoklat záróaktusaként ismét hétszer körbejárják a Kábát.

Forrás: http://www.erdekessegek.hu/index7_10.htm

megjegyzés:

"Ha találkozol a Buddhával, öld meg"

 (Lin-chi I-hsuan, d 866) 

Like! Különben nem fog jelezni a géped, ha frissül az oldal.