Az OMMHAPCI mantra

 

A minap véletlenül egy ismert meditációs központba látogattunk.

A közeli városba terveztük eltölteni a napot és mivel útba esett,a hazafele útra beterveztük a látogatást a helyi látványosságnál.

    Minimális ismerettel érkeztünk meg, nem tájékozódtunk előtte mi van ott pontosan. Ott van a látványosság a sztúpa,oda visz a GPS kb. ennyi. Megérkezés után a parkolóból egy erdei úton vezetett az utunk. Útitársam érdeklődve kérdezte, mi lesz a sztúpánál.

Viccelődve jegyeztem meg:

 - Biztosan lesz bazáros, kis Buddhaszobrocskákkal.

Tényleg volt, kettő is. :-D 

    Ha fel lehetett volna hajtani autóval a sztúpa tetejére, jó pár látogató csak ott szállt volna ki egy lángosra a telepjáróból.

Nah meg ott volt a “ kínai” épület(minden kínai ami Vietnami, ázsiai,japán vagy hasonlít az is)

Az volt a meditációs központ, ki is volt írva.

Mint említettem nem ezért mentünk, nem is tudtuk mi van ott pontosan. Meg viszont nem lepett , pont ott ne lenne meditációs központ?

Láttam is két meditációsközpontost éppen a “kertet” rendezték. Ha központ van nyilván központosok is vannak, ezzen, miért lepődnénk meg?

Átfutottuk a bazárost is.

 Ebben gyors vagyok, mire más egy polcot végignéz, én már mindent láttam..

Ahogy nézelődtem fel is tűnt, hogy valaki nagyon alaposan nézelődik. Akárhová néztem ott volt, közel volt mindenhez, látszott, hogy figyel. Látszott, hogy érdeklődik.

Ez a fokú érdeklődés pedig nyilván nem a kisbuddhaszobor füstölővel 1500-nak szólt. Azt azért lát sok helyen az ember.

    Maga a hely, hogy ott lehet, fontos volt neki, ez látszott, mindent megfigyelt. Szerencséjére arra meg én figyeltem, hogy ne lépjek többször is a bokájára, mikor elém táncolt a nagy mindentmegfigyelésben.

Van az a mondás, hogy ha egy ember elmegy melletted az  tízezer előző élet karmája. Akkor ha egy Buddhista sztúpa mellett ötször táncol eléd, hogy majdnem a bokájára lépsz az mennyi? Mindent szétnéztünk, még egy pogácsát is ettem a padon ülve kicsit elidőzve.

Olvasgattam a tájékoztató táblákat.

    A kihelyezett információs táblákról sokat megtudhat a látogató a  Buddhizmusról és Buddha tanításairól, pl: Hány méter széles a Sztúpa, és milyen magas. Mennyibe kerül a füstölő. Hova lehet adományt dobni a felújításra.  Hazafelé indulva útitársam be kart kukucskálni a központosok ablakán, így körbejárva az épületet megtaláltuk a bejáratot is.             Éppen két turist jött ki az ajtón, mikor odaértünk.Penge éles logikával kikövetkeztettük, ha ki jött a turista nyilván be is ment, tehát bemegyünk.

Bementünk útitársam látva a meditálókat, le is ült egy meditációs párnára, azzal az elvárással, hogy foglaljak helyet mellette. Le is ültem,  persze nem mellé, a hátul elhelyezett széksora.

    Egy meditációs központ végül is  tökéletes hely gyakorolni, hogy ne ragaszkodjunk dolgokhoz.

Miután párszor mondjuk úgy  kedvesen de mérgesebben préselte ki a fogai közt, hogy gyere már ide, végül makacsságom elfogadva már nem ragaszkodott hozzá. Így én maradtam a széken. Ő ízlelgette tovább a meditációt.

Visszatérve a meditálókra, az elsősorban legelöl, ott ült a bazárban mindent figyelek elédtáncolok hölgy.

Nyilván az első sorban.

 Nem volt nehéz első sorba kerülni, mert rajta kívül még egy gyakorló volt jelen rajtunk kívül.

Én  csak ültem pihentem és figyeltem. 

A turista aki beül egy 10-15 percre “meditálni” valószínűleg Buddhista érdeklődésű, kicsit olyan ez nekem mint, az, hogy: 

Együnk már egy lángost ha már Balatonon vagyunk.

Így teljes az élmény, értem én. Nincs is ezzel semmi baj, nyitva volt az ajtó, be lehetett menni.

Ami olyan, mint egy templom az az, a templomba pedig  illik csendben lenni, csend is volt.

Én mégis valami nagyon halk neszt hallottam.

Nagyon halkan, mintha beszéd lett volna. 

Gondoltam, nyilván a központosak vannak valahol bent egy másik szobában, beszélnek, behalatszik.

De akkor meghallottam, honnan jönn, nagyon halk volt, de már megvolt a hang forrása.

Az első sorból jött, jólnézzünkmegmindentezfontoshely hölgytől jött.

    Ott ült, talán meditált, hetykén oldalra vetett retiküllel. A halk hangot tüsszögésnek véltem, de később az OMM mantárt is felismerni véltem benne, de egyértelműen nem az volt.

Próbáltam megfejteni, figyelni a gyakorlatot, majd végül megalapítottam:

Ez bizony az OMMHAPCI. 

Szorgalmasan gyakorolta. OMMhaaapcszi, OUMhpsszici.

Egy 5-10 perc , és néhány visszatartott  gonosz nevetőgörcs után elindultunk kifelé.

Megálltam még a múzeumokból ismert emlék könyv mellett egy kicsit nézelődni. Volt egy megérzésem, hogy üzenetet kell hagyjak az utókornak. Nem igazán jutott semmi eszembe egy ideig, majd bevillant valami. 

Pont aznap reggel jutott eszembe egyik kedvelt filmemből egy idézet. Reggel nem is értettem miért jár ez a fejemben, ezer éve nem láttam, abban a pillanatban helyére került. Fogtam a tollat és megpróbáltam magamhoz képest olvashatóan papírra vetni  ezt az egy sort, a sort, amit a pillanat koanná avanzsált:

Minek egy szép tál ha semmi sincs rajta?

Egy mantra is lett ami segít a megoldáshoz:

OMMHAÁPCCIII, OMMHAÁPCCIII, OMMHAÁPCCIII, OMMHAÁPCCIII

Tessék hát egy  ZEN koan:

Besétálsz egy meditációs központba, egy híres szenthely mellett. A vendégkönyvbe egy mondat van írva:

Minek egy szép tál ha semmi sincs rajta?

kérdések:

Mit jelent ez?

Miért írták oda?

Melyik igaz?

1. Az OMMHAÁPCCIII mantra segít a megfejtésben, ha tiszta a tudatod.

2. Az OMMHAÁPCCIII mantra  nem segít a megfejtésben, ha tiszta a tudatod.

 Ne felejtsd el megnyomni: LIKE, hogy nem maradj le a folytatásról!