A dharma és a karma, jelentése

 Kikapcsolnak minket. Egyszerű kis dolgok, amik a világot jelentik. 

Vegyünk egy kerékpárost. Nem is legyen megszállott, csak  valaki aki szeret kerékpározni.

Akkor ott, miközben teker, kikapcsol, megszűnik a világ körülötte.

Csak egy eszköz:

E köré az eszköz köré csoportosul minden, abban a pillanatban minden. Mint a mágnes vonzza magához a kerékpáros tudatát.  Darabokra robbantja az őt körülvevő világot és beszippantja. A cél, az akarat az elhatározás, a figyelem, a körültekintés,a tervezés, az elemzés, ezáltal  hangulata is a tárgy vonzáskörébe kerül.  Egy öngerjesztő folyamat. Amint elindul elkezdi tekerni a gépet, minden egyes tekeréssel erősödik a folyamat.

Persze nem csak a kerékpár, akár egy jó film, kinek egy foci, kinek a futás, kinek a videojáték kinek a pap kinek a papné.

A kerékpárosnak nem hiányzik a hegymászás miközben teker, hisz abban a pillanatban az nem létezik számára, mégis teljes és egész hiányérzet mentes a pillanat. A hegymászónak szintúgy.

Ha belemerülsz  a takarításba bizony akkor sem hiányzik más. Néha még mérges is lesz az ember, ha kizökkentik a tökéletes mosom a padlót állapotból:-D

Ezt hívjuk a Buddhizmusban karmának ezt a pillanatot. Ami szétszedi a világot és mindent magához vonz. 

Ez létrejön, elmúlik, és ez újat teremt. Ez a folyamat pedig a dharma a létezés törvénye.

Szóval azt gondolni, hogy a karma nem más, mint, hogy:

Ha ellopok egy csokit, belém csap a villám. 

Nem igazán előremutató.

 Ahogyan a jó tett helyében jót várj törvényszerűségben bízni is komoly pofaráesésekhez vezethet.

A kezdet a vég az eredmény,  a kiindulópont, az út vége egy pillanatba sűrűsödik. Kit a kerékpár visz ehhez közelebb, kit a bélyeggyűjtés, kit egy jó ebéd. 

Ahogyan megteremti magát a pillanat, úgy az elmúlását is megteremti. A pillanatot pedig mi magunk teremtjük.

Ha nem húzzuk meg rendesen a féket, kormányt, pedált indulás előtt. A világmegváltó tekerésünk egy pillanat alatt falnak csapódássá válhat. Nincs más dolgunk csak figyelni.

De félálomba cigizve részegen, idegesen, sietve telefont nyomkodva, üvöltve akaratosan, irigyen harcban figyelni mennyire lehet? Nem az a baj, hogy ki írtjuk az állatokat, embereket, légkört a földet, szenvedünk és szenvedtünk. A baj az, hogy ezt még csak észre sem vesszük. Ez nem dharma, nem karma ez nem ok okozat, ez csak a figyelem hiánya.

Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!