A kiüresedés elkerülhetetlensége a Buddhizmusban

A város,hömpölygő ember tömeg, millió és egy autó.

Sok-sok ember, aki mindig megy valahova. Zavar.

Egy rendszer, de hol van benne a helyed? 

Sietsz, nem vár, lekésed, elmúlik…

Ha zöld mehetsz, ha piros megállsz, felveszed a ritmusát.

Ha része vagy benne vagy, millió inger, folyamatosan gondolkodásra késztet.

Ha kilépsz egy pillanatra nincs inger, nincsenek külső hatások, a gondolkodás kitölti a keletkezett űrt. Mit, mikor, hogyan , merre miért, minek? 

Ebben mégis hol vagy te? Hol van a határ közted és másvalaki között? Mi az ami megkülönböztet téged a másik embertől?

Most neked mutat zöldet a lámpa, neki meg pirosat. Ennyi és nem több, de nem is lényeges.

Bármit is tudsz ,gondolsz teszel, változtat ezen bármit is?

Ez az üresség, az ürességgel viszont egy baj van. Ha nagy nehezen megtaláljuk, tudjuk, hogy van.  Nincs , de még is van. A van is meg nincs is már kettő, a kettőről elméletet gyártunk az már három, és pik-pak tele lesz az az üres csurig. Az üresség csupán egy pont egy ciklusban. Hasznos, hiszen ami káros, boldogtalanná tesz, szenvedést okoz, egy ponton a kiüresedés felé veszi az irányt. Szóval van fény az alagút végén.

Az üresség azonban nem a ZEN útja. 

Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Nekünk is segítesz egy kicsit vele, köszönjük!