A elmélet és a gyakorlat viszonya a Buddhizmusban

 

    Ha kindulási pontot akarunk, vagy tudunk meghatározni, akkor az egy probléma lesz. A problémák megoldását általában a logika elvei alapján próbáljuk felépíteni.
A bűvös ismeretlen amit X jelöl, ezt keressük, ez az X a megoldás, pontosan, mint a matekban. Próbáljuk a meglévő ismeretekből kikövetkeztetni az adott problémára a megfelelő megoldást.

Ez nem sikerül.

    Ha kiragadunk egy részletet az egészből, hozhatunk szabályokat, elméleteket, ami mentén haladhatunk. Az egészre vetítve viszont borul a rendszer.
Ha kirakok egy tál cseresznyét az asztalra, megszámlálható. Biztosan stabilan fog működni a matek 1,2,3,4,5 van 25 darab. És ha azt kérem számold meg az összeset ami létezik?
Miközben folyamatosan csemegézem a tálból:-D

Borul a logika.

    Kiragadott halmaz az egészből, maga a példa is. Az összeset megszámolni, megközelítőleg meg lehet. Sokszor a válasz megváltoztathatja kérdést is. Miért tartanánk egy kérdést fix megváltoztathatatlan, zárd határokkal rendelkezőnek?
-Mennyi az idő pontosan?
-Miért akarod tudni? Mennyire pontosan? Egyáltalán fontos ez most?

A logika a kiragadott halmaz szélesítésével relativizálható. A kérdések pedig tágítják a halmazt, relativizálják az alap kérdést és válaszokat.

Térjünk át a gyakorlatra.

Az előzőekben relativizált térben, a gyakorlati tapasztalás adhat fogódzkodót.

A gyakorlat mindig felülírja az elméletet. Az elmélet csupán szikra, ami begyújtja a tüzet. A gyakorlat a tűz amiben elég a probléma.

    Ha eltervezed, hogy elmész boltba ki tudja hányadszorra, az elmélet borul, az első lépés után.
Lehet a kezedbe marad a kilincs, beletörik a kulcs a zárba, nem indul az autó, kapsz egy telefont, látsz egy ismerőst stb.
Az elgondolás a boltba menésről szólt, nem a világ irányításáról. Az élet zajlik bármit tervezel is, és nem te irányítod, és ha tetszik, hanem hatással van rád az általad irányíthatatlan környezet.

    Ennek egy mellékszála a kiüresedés, depresszió. Elgondolja a saját logikája mentén az ember egy cselekvés eredményét, ami elméletben nem kielégítő, nem ad boldogság érzetet, ez pedig a cselekvés hiábavalóságának illúzióját kelti.
Amint elkezd az ember cselekedni az elmélet borúl, zajlika világ azzal nem számolhatunk előre.

    Az elmélet csak szikra, aztán,hogy mi kerül a tűzre, hogy a tűzben mi ég el, mi mennyire lángol az majd közben derül ki.

    Így van ez a Buddhizmusban is, az összes tudás amivel számtalan könyvet teleírtak, nem szól másról csupán a szikráról.

 Problémát nem fognak megoldani, előrébb nem visznek.
Csak szikra, majd ha begyullad a tűz, nah ott kezdődik minden.

A tűzön sül majd meg a vacsora. Lassú tűzön.-D Vigyázni kell könnyű odaégetni.

    Addig is megmarad a kövek összeütögetése, amivel megpróbálhatunk tüzet csiholni.
Persze okosak vagyunk, jaj de nagyon.
Majd jól megmelegszünk más tüzénél. Ha ha ha…

De ha egyedül vagy ott nincs más, ott akkor tűz sem lesz. Ha elzárom a fűtést, kihűl egy idő után a lakás. Szóval marad a szikra csiholása, csinálni, csinálni, csinálni.
Minden gondolat szikra csupán egy lehetőség, hogy meggyújtsd a tüzet.
Ott van a kezedben használd, csináld!

Ez a ZEN.


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!