Bizalom, hit, nyitottság, kiábrándultság, amik nélkűl a medtiáció semmit nem ér?!

 Mi az ami megteremti a hitünket  valami ismeretlenben? Mi az ami megteremti a bizalmunkat?

Ez alapvetően két dolog, és az egyikből következik a másik. 

A tiszta gyermeki jóság, naivitás.

Ebből pedig akaratlanul is kiábrándultság következik idővel. Válságok, törések, csalódások. Ki fiatalon, tizenéves korára kap egy hegynyit ezekből, van akinek szépen csak csepeg lassan évtizedekig, majd idős korában a nyakába zúdul. 

Ez a kiábrándultság szüli meg a nyitottságot. Mikor elfogy az utolsó szelet kenyér is, muszáj lemenni a közértbe. 

Ez a nyitottság nem összekeverendő a naivitással, amikor bármit befogadnánk mert mindent szépnek, jónak látunk. Ez egészen más, ezen a ponton már minden mindegy alapon, Önként  esszük a fekete levest. Nem azért mert jónak találjuk, hanem mert más. Itt már az is elég ,hogy más, mint ami van.Mert ami van az nagyon nem jó. Ezeket a kapukat fájdalom és szenvedés nyitja meg.

Ebben a nyitottságban már csak a bizalom és ,hit marad fogódzkodó.


Ezen a ponton kezdesz el meditálni, itt kezdődik az egész.


Persze végezhetsz mindenféle gyakorlatokat, akár évekig is ezelőtt a pont előtt. Az viszont annyit ér mint belerúgni egy kóbor kutyába. Vagy szarba lépni. Semmivel sem hasznosabb.


Ui.: Ez így kerek nem is folytatom, inkább olvasd el újra rögzüljön.



Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kiüresedés elkerülhetetlensége a Buddhizmusban

Charles Manson és a megvilágosodás

7 Zen Buddhista alap gyakorlat.