A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.
A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.
A muszáj, kényszert szül. A kényszerből, végzett cselekvés
viszont ugyanolyan, mint bármilyen, más okból megvalósuló cselekvés. Persze nem
ugyanolyannak érezzük, mert a kényszer, ott van. Az pedig nem jó érzés.
Ez általában
megoldandó problémát jelent, de nem a cselekvés jelenti a problémát, hanem az,
hogy tudjuk akaratunkkal ellentétesen kell cselekedni.
Ha ezt szeretnénk elkerülni, már pedig ki ne szeretné,
alapesetben szükségesé válik, hogy akaratunk vektorát elemzés alá vonjuk. Hiába
jó az irány, ha az irány kényszerűségbe torkollik.
Olykor hajlamosak vagyunk a kényszerűség
kiszolgáltatottságát, egyfajta próbatételnek felfogni, egy leküzdendő célként.
Csupán egy lépcső fok a cél felé, mely velejárója az útnak, a cél
eléréséhez szükséges erőfeszítés. A lépcsőfokon átjutva pedig egyfajta megelégedést érzünk.
A nehézségek, kényszerek természetéhez viszont hozzá tartozik, hogy cél orientáltak, és változékonyak, mint az időjárás.
Sokszor ebből a megelégedésből, egyszer csak hip-hop egy nagy kaki válik, amivel megint
csak küzdenünk kéne valamit. Nah de majd…
Ha egy probléma nem éri el a célját, átalakul. Ez az átalakulás, nem a probléma megoldása, feloldása, csupán
cselekvésünk eredménye. Cselekvésünk eredményére, hatására, akár látszólag
teljesen eltűnhet, de vajon hol, miként bukkan fel újra? Kisebb, nagyobb
volumennel, milyen köntösbe bújva?
Mi ezeknek a problémáknak egyáltalán a célja?
És mikor lesz ezeknek valaha vége?
Itt kezdődik el a ZEN.
Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése