A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.

 


A kényszer és a problémák természete, a ZEN kezdete.

A muszáj, kényszert szül. A kényszerből, végzett cselekvés viszont ugyanolyan, mint bármilyen, más okból megvalósuló cselekvés. Persze nem ugyanolyannak érezzük, mert a kényszer, ott van. Az pedig nem jó érzés.

 Ez általában megoldandó problémát jelent, de nem a cselekvés jelenti a problémát, hanem az, hogy tudjuk akaratunkkal ellentétesen kell cselekedni.

Ha ezt szeretnénk elkerülni, már pedig ki ne szeretné, alapesetben szükségesé válik, hogy akaratunk vektorát elemzés alá vonjuk. Hiába jó az irány, ha az irány kényszerűségbe torkollik.

Olykor hajlamosak vagyunk a kényszerűség kiszolgáltatottságát, egyfajta próbatételnek felfogni, egy leküzdendő célként. Csupán egy lépcső fok a cél felé, mely velejárója az útnak, a cél eléréséhez szükséges erőfeszítés. A lépcsőfokon átjutva pedig egyfajta megelégedést érzünk.

A nehézségek, kényszerek természetéhez viszont hozzá tartozik, hogy cél orientáltak, és változékonyak, mint az időjárás.

 Sokszor ebből a megelégedésből, egyszer csak hip-hop egy nagy kaki válik, amivel megint csak küzdenünk kéne valamit. Nah de majd…

Ha egy probléma nem éri el a célját, átalakul. Ez az átalakulás, nem a probléma megoldása, feloldása, csupán  cselekvésünk eredménye. Cselekvésünk eredményére, hatására, akár látszólag teljesen eltűnhet, de vajon hol, miként bukkan fel újra? Kisebb, nagyobb volumennel, milyen köntösbe bújva?

Mi ezeknek a problémáknak egyáltalán a célja?

És mikor lesz ezeknek valaha vége?

Itt kezdődik el a ZEN.

 

 


Ha nyomsz egy like-ot, feldobja majd a facebookod az új cikkeket!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kiüresedés elkerülhetetlensége a Buddhizmusban

Charles Manson és a megvilágosodás

7 Zen Buddhista alap gyakorlat.