Miért mond csődöt idővel minden elméleti-gyakorlati modell?

 Miért mond csődöt idővel minden elméleti-gyakorlati modell?



A probléma forrásának meghatározása alapvető feltétele a célhoz vezető út meghatározásának. Ez  fordítva is igaz! 

A megoldás és a probléma forrása között a kapcsolat nem felbontható. Ha nincs probléma, akkor miféle megoldásáról beszélnénk? A kettő közötti kapcsolat határozza meg a két fogalom értelmét.

Az elméleti-gyakorlati modelljeink minden esetben egy probléma megoldását vázolják fel. Ennek az adott problémának a megoldása maga a nagybetűs CÉL.

Sok esetben úgy tűnik, hogy a rendszereink működnek. Éhes vagyok, eszek egy kiflit, probléma megoldva. De azért nem mindig: nincs kifli, nem kívánom, rosszul vagyok, nincs otthon semmi stb..

Ez egy nagyon egyszerű modell volt, de nézzünk egy sokkal összetettebbet, mondjuk: demokrácia ( társadalmi berendezkedés). Itt már nyilvánvalóan ezer sebből vérzik a modell.

Itt már sokan feltennék a kezüket, hogy:

-Nekem ez azért nekem  nem annyira nem jó, mint másnak.


Ezek a modelljeink ok okozati összefüggéseken alapulnak, mely összefüggéseket tapasztalatokra alapozzuk.


A modelljeinkbe vetett hit egyik legfőbb alappillére egy olyan tapasztalat ami valóban működik:

Ha csinálunk valamit annak lesz valami eredménye.Ezért képesek vagyunk valamiből valami mást létrehozni.

Tehát valamiből cselekvéssel, bele rakott energiával létrehozunk valamit. 

Szarból várat?

A probléma és cél között itt a kapcsolat sántít. 

Építhetünk erre is modellt, de amennyire távol áll a két dolog egymástól, annyira összetett modellre lesz szükség, hogy hát nah. Több befektetett energiára ,időre lesz szükség, az eredmény pedig maximum nagy vonalakban fog  várra hasonlítani. Az eredménnyel szembesülve, valószínűleg belátjuk, hogy csődöt mondott a modell.


Az, hogy cselekvéssel változtathatunk a körülöttünk lévő világon, az a természet egy törvényszerűsége. A Buddhizmusban ezt dharmának hívják.

Ez viszont nem rendszer és nem modell. A modellek azon téves nézeten buknak el, hogy meg tudjuk határozni mi a probléma és ehhez célt rendelünk megoldásként.




A korábbi példánál maradva, éhes vagyok eszek egy kiflit probléma megoldva. 

OK, de ha dél van és reggel szendviccsel kínáltak, de ezért-azért( miért is?) nem kértem, hát ezért vagyok most éhes dologgal mi a helyzet? Ez nem szól vajon bele a képletbe? 

Most akkor az a probléma, hogy éhes vagyok, vagy hogy nem ettem, mikor kellett volna?

Minél tovább boncolgatjuk, annál több probléma forrást fedezzünk fel, annál több apró célt. Amik további problémákat vetnek fel:

- Hogyan fogok én mindenre megoldást találni?

Erre ad választ a Buddhizmus modellje, hit rendszere?

Amikor most láttuk be, hogy ezek a modellek nem működnek….


A ZEN nem megérthető, de tudható. Nem működik jobban a  rendszere, mint bármi más rendszer, de eredményesen gyakorolható. A befektetett energia figyelem, mennyisége minősége, határozza meg az eredmény mennyiségét, minőségét. Nincs semmilyen csoda.

Akkor szedi ki a nyulat a bűvész a kalapból, ha előzőleg oda rakta.


Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Keresünk buddhizmus iránt érdeklődőket rövid cikkek írására!

7 Zen Buddhista alap gyakorlat.

A Buddhizmus és a mesterséges inteligencia