Minden úgy van jól ahogy van?

 Sors, karma, szabad akarat, ez van megírva, eleve elrendelés....

Megannyi elmélet mely sorsunk alakulását indokolja. Meg persze ott van mindannyiunk kedvence az ujjal mutogatás:

- Ő tehet róla!


A Zen tanításait követve a karma fogalmával  már találkozhattunk, mely magyarázatként szolgálhat sorsunk alakulására. A karma egy külön téma mit, miért, hogyan alakul, részletesen nem fogunk most belemenni.

    A témában kevésbé járatosak kedvéért összefoglalva talán azt mondhatjuk, ok-okozat. Ha teszünk valamit következménye van, ránk és másokra nézve is. A tettek következménye pedig akár életciklusukon is túl nyúlik.


Ahoz, hogy ezeket az alap tanításokat megértsük, félre kell söpörni őket, és semmibe venni.

Nem számít a karma, hiszen az csak egy következmény.


    Ha elázunk az esőben mert nem vittünk magunkkal esernyőt, értjük a karmát. Reggel nem tettük be az esernyőt, következmény most jól elázunk. Nagyon jó! Ügyesek vagyunk, értjük a karmát! Most már mindent is tudunk. Csak éppen szarrá ázunk...

    Vissza kell menni az időben reggelig, az előszobáig, és egészen addig, miért ,hogyan döntöttünk úgy ma nem kell berakni az ernyőt?

Ott abban a pillanatban válik ketté a történet, két fontos összetevőre.

A karma és a tudatunk állapota.

A tudatunk állapota fogja ott és akkor meghatározni döntésünket. Szóval vizsgáljuk meg ezt a pillanatot.

    Mondhatjuk, hogy addigi karmánk nyomás alatt hozzuk meg a döntést, aztán a döntésünk következménye eredményéz majd valamit, amivel később kell szembesülnünk. Mondjuk elázunk, ha nem visszük az ernyőt.

Abban a pillanatban semilyen karmát nem fogunk megállítani, ott megy minden a maga útján, nem igazán van beleszólásunk a dolgok alakulásába. Ezek a pillanatok átszövik életünket, igazából minden pillanat ilyen. 

    Az életünket, egymástól függőségünket, a társadalmi hatásokat oda-vissza, nem fogja sem hitünk,sem meditációs vagy egyéb gyakorlatunk megváltoztatni.


    Ahhoz hogy megértsük az összefüggést köztünk és a történések között, ki kell fordítanunk a helyzetet.

Nem mi gyakorlunk hatást a világra, hanem a világ gyakorol hatást ránk.

Nem a tetteink következménye a  karmánk, hanem a karmán következménye tetteink.

A gyakorlatok által pedig a karmát változtatjuk meg nem a tetteinket. A tetteink változását a karmánk változása fogja előidézni. Ez pedig egy öngerjesztő folyamat.

Hatványozottan működik, egyet beleraksz kettőt kiveszel:-) A hülyének is megéri, mi emberek pedig elég hülyék vagyunk hozzá.


Emberi mivoltunk az ami tönkre teszi ezt a tökéletes folyamatot, a tudásszomjunk. Tudni akarjuk,  tudásnak pedig a megértés és az az összehasonlítás. Meg akarjuk érteni a jót, kell a másik fele is, hogy ahhoz mérhessük pedig kell valami más : a rossz.

Már is lemondunk a fele jóról, ami körülvesz, csak a tudás vágy miatt.


Meg akarjuk érteni milyen a boldogság, ezért nem vagyunk azok.


Külön választjuk kit szeretünk, attól akit gyűlölünk. Csak, hogy jobban meghatározhassuk a szeretetet.

De ezzel egyszersmint gyülöletetet érzünk.





A világ úgy van jól, ahogy van csak ezt nem akarjuk elfogadni ezért tönkre tesszük. Elkell pusztítani a felét, hogy a másik felét értékeljük? Vagy az egészet, hogy értékeljük?
Amíg értékeljük igazából addig pusztítjuk is.

Szóval konklúzió.
Igen minden úgy jó ahogy van, igen a gyakorlataink nem változtatnak semmilyen történésen, semmilyen karmát nem ínak felül, annak részei csupán

A gyakorlat azt változtatja meg, mi hogyan tekintünk a világra, ez az ami viszont mindent megváltoztat!

Egy like nyomással is segítesz nekünk, köszönjük!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Keresünk buddhizmus iránt érdeklődőket rövid cikkek írására!

7 Zen Buddhista alap gyakorlat.

A Buddhizmus és a mesterséges inteligencia